KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Mennyit ér egy filmrendező? Hintsch György (1925-2005)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan zenekar Szemle előtt
• Muhi Klára: Mágikus hely Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Hungler Tímea: Sperma, nyál, vér Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Csillag Márton: A nevetés értelme Beszélgetés Goda Krisztinával

• Kárpáti György: Bolondok és megszállottak Tudományos ismeretterjesztő film
• Bori Erzsébet: Csúcsragadozók Fekete Afrika
• Schubert Gusztáv: Fekete tükör Mesebeli Afrika
• Varró Attila: Nem a repülők King Kong
• Beregi Tamás: Pokoli édenkert Elveszett világok
• Kolozsi László: Metafizikai darázsfészek Filmes utazások az agyban
• Kömlődi Ferenc: HAL gyermekei Mesterséges elmék
• Vágvölgyi B. András: A guru John Lennon
• Köves Gábor: A talált zseni Preston Sturges
• N. N.: Preston Sturges legfontosabb munkái
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Intimpiac Délutáni talkshow
• Hirsch Tibor: Ki korán kel… Reggeli tévémagazinok
• Reményi József Tamás: A piszok Nagyüzemi romantika
FESZTIVÁL
• Báron György: A terror árnyékában Kairó
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Ha megáll az idő A Herceg haladéka
• Takács Ferenc: ...annál inkább ugyanaz Good Night, and Good Luck
• Vágvölgyi B. András: A viking Bukowski Tótumfaktum
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
• Ádám Péter: Ha te nem lennél
• Köves Gábor: A nyughatatlan
• Nevelős Zoltán: Dominó
• Wostry Ferenc: A barlang – The Descent
• Mátyás Péter: Űrfogócska
• Vörös Adél: Azt beszélik
• Kárpáti György: Első a szerelem
• Barotányi Zoltán: Nagy Kommunista Bankrablás

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Hintsch György (1925-2005)

Mennyit ér egy filmrendező?

Kelecsényi László

 

Halála napján, a legnépszerűbb pesti feketepiacon A veréb is madár DVD-másolatát kereste fülem hallatára egy velem egykorú böngésző. Arra gondoltam, íme a halhatatlanság előszobája. Jöhet akármilyen új hordozóeszköz, képmagnó, képlemez, és ki tudja miféle csodaszerkentyű, bizonyos filmek halhatatlanok. Mint például ez az agyonhallgatott, ám magas nézettségű vígjáték a szocializmus fénykorából, melynek illegális másolata ott hevert a pulton. A piac ítélt. Hintsch Györgyöt a szakma többé-kevésbé úgyis elfelejtette. Gondoltam, hogy felhívom, s elmesélem neki az esetet. Mire megtettem volna, elért a hír.

Az utókor nem ismerte őt. Hintsch Györgynek nem is volt utókora, mióta visszavonult, csend lett körülötte. Nem írtak róla monográfiát, még csak egy rövid cikket sem. Utolsó mozifilmjét pontosan huszonöt évvel ezelőtt rendezte. Akkor volt ötvenöt éves. Egy prózaíró esetében ez a legszebb kor. Már minden szakmai fogást ismerhet, s ha a sors elegendő idővel ajándékozza meg, jöhetnek a nagy művek. A filmrendező azonban ki van szolgáltatva a divat változásainak. Álmodozhat, tervezgethet, írhat jobbnál jobb forgatókönyveket – semmi sem valósul meg belőle, ha nem talál az ötletei számára kivitelezőt. Erre volt jó, amíg (jól) működött a stúdiórendszer, melyet most egyöntetűen sírnak vissza a rendezők.

Mintha két Hintsch György létezett volna. Az egyik komoly irodalmi művek egyenértékű filmváltozatait készítette, a másik jól megcsinált vígjátékok mestereként kacsintott a nézőkre. Először egy Jókai-adaptációval lepett meg. 1964-ben forgatta a Rab Rábyt, amely televíziós produkcióként indult, mégis mozifilm lett belőle. Egy rövidke napilap-nekrológban most azt olvastam róla, hogy ez a mű voltaképp parabola, mert a felvilágosult abszolutista uralkodó, II. József híve, Ráby Mátyás kisnemes a Kádár-korszak értelmiségének jelképe lenne. Mérges volna, ha ezt hallaná. Távol állt tőle a képes beszéd bármely filmes formája. Ő azzal politizált, hogy Németh László műveit vitte filmre sorjában. Kezdődött az Iszony 1965-ös produkciójával – kivívta vele a vitatott életművű, ám mégiscsak élő-klasszikus író szimpátiáját. Később filmszalagra, telerecordingra került a többi nagy regény is. A televízióban készült az Irgalom, a Szörnyeteg, az Égető Eszter adaptációja.

Hintsch György mindig jól választott színészeket. A filmesek által el nem kényeztetett Kálmán György Rab Rábyként, Inna Csurikova Égető Eszterként véste bele magát emlékeinkbe. Miként Kabos Lászlóból is az ő filmje teremtett sztárt. A mindenkori nézettségi listákon előkelő helyezést szerzett magának az 1969-es A veréb is madár. A közönség főképp a magyar filmben először látható sztriptízért tódult a mozik pénztárához. Ám ennyi kevés lett volna az üdvösséghez. A történet szólt is valamiről, a nem működő, az új gazdasági mechanizmus bevezetésével épp akkor életre galvanizált szocializmus visszásságain kacagtunk. Ahogy pár év múlva a Hét tonna dollár megint ezzel a témával, és megint a kis Kabossal aratott méltó sikert.

Hintsch György is 1925-ös születésű volt. Ennek a nagy évjáratnak a jelességeit, színészeit, rendezőit ünnepelte a tömegkommunikáció az egész elmúlt esztendőben. Őt nem – az ő születésnapjáról valahogy megfeledkeztek. Ő mégsem feledkezett meg a nagybetűs szakmáról. Filmes érdeklődését utolsó éveiben sem veszítette el. El lehet azt veszíteni, ha valaki egyszer erre tette föl az életét?!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8500