KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Új idők vagy vidéki Hollywood Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Takács Ferenc: Véres játékok Joseph Losey
• N. N.: Joseph Losey (1909-1984)
• Baski Sándor: Pamflet mozgóképre Brit politikai utópiák
• Varró Attila: Feltételes mód Háborús játék
• Géczi Zoltán: Angol hidegvérfürdő Brit horrorfilmek újhulláma
• Földényi F. László: A gyanakvás tükrei NDK – visszanézve
• Turcsányi Sándor: Fal adja a másikat Szemrevaló – Új német filmek
• Németh György: Antik mozi Ókor a filmeken
• N. N.: Antik mozi
• Kovács Marcell: Csatazaj 300
• Molnár Gál Péter: Egy kövér ember meséi Huszár Pufi élete és halála
• Huszár Károly: Pufi Amerikában
FESZTIVÁL
• Bársony Éva: Angyalok és kísértetek Berlinale
• N. N.: Berlinale 2007
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Új kvíz, régi örömök Magyar plazma
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Össznemzeti kánon 303 magyar film…
KRITIKA
• Lengyel Nagy Anna: Privát királynő Miss Universe, 1929
• Reményi József Tamás: A fősodor Minden másképp van
• Vajda Judit: Bírák és vamzerek Nincs kegyelem
• Schubert Gusztáv: Magyar zagyva Az öszödik pecsét
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az álom tudománya
• Vincze Teréz: A 13-as
• Ardai Zoltán: Bajnokok
• Vízer Balázs: 56 csepp vér
• Herpai Gergely: Az utolsó jelentés
• Vajda Judit: Felforgatókönyv
• Mátyás Péter: Vadidegen
• Vízer Balázs: Orvlövész
DVD
• Kovács Marcell: Lucio Fulci horrorfilmjei
• Csillag Márton: Marie-Antoinette
• Tosoki Gyula: Bobby Long
• Pápai Zsolt: Különleges történetek

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A 13-as

Vincze Teréz

13 Tzameti – francia, 2006. Rendezte és írta: Géla Babluani. Kép: Tariel Meliava. Szereplők: George Babluani (Sébastien), Pascal Bongard (a ceremóniamester), Aurélien Recoing (Jacky), Fred Ulysse (Alain), Nicolas Pignon (a keresztapa). Gyártó: Les Films de la Strada. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 95 perc.

 

A film a tavalyi év egyik favoritja: a Sundance-en nagydíjat nyert, és az Európai Filmdíjak közül is elhozta „az év felfedezettjének” járót az elsőfilmes, grúz származású rendező. A mű nagyon fekete-fehér és nagyon rejtélyes, ezért magáról a történetről csak enigmatikusan lehet nyilatkozni a spoilerek elkerülése végett.

Vélhetőleg valamelyik francia tengerparti üdülővárosban járunk, ahol szezonon kívül kissé kísérteties hangulat uralkodik. Ifjú főhősünk Sébastien (a rendező karakteres arcú öccse alakítja) háztetők javítását vállalja. A film elején egy furcsa házaspárnál kezd dolgozni, azonban a megbízás teljesítése előtt a házigazda meghal, így Sébastien valószínűleg elesik a munkájáért járó fizetségtől. Időközben azonban tanúja volt egy beszélgetésnek, melyből kiderült, hogy a ház ura levélben egy fontos és jól jövedelmező munkára szóló megbízást várt. A levél véletlenül Sébastienhez kerül, s úgy dönt, beugrik az elhunyt férfi helyett, bármi legyen is a munka, amiről egyelőre semmit sem tud – a borítékban egy vonatjegy és egy szállodai szobafoglalás van.

Innen kezdve a történetet egy darabig az a fajta feszültség mozgatja, amit mondjuk a Foglakozása: riporterből ismerhetünk: mi történik valakivel, aki nem tudja, milyen kétes ügyekbe is keveredett azzal, hogy személyiséget cserélt egy idegennel? A főhőssel együtt a néző számára is fokozatosan derül ki, hogy a 13-as szám, amit a megbízóktól a következő lépésben kap, nem biztos, hogy szerencsét hoz majd.

A munkáról persze bebizonyosodik, hogy kicsit sem hétköznapi és egyáltalán nem veszélytelen. A film eredetisége mégsem annyira a rafinált és hátborzongató cselekménybeli csavarokból adódik, hanem a rendező atmoszférateremtő képességét dicséri. A kísérteties hangulat, ami az első pillanattól behálózza a filmet, apró gesztusokban, dialógusokban, tárgyakban és a szereplőválasztásokban egyaránt megnyilvánul. Nem a fordulatok, hanem a noir hangulat miatt érdemes nézni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8988