KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
             
             
   2014/október
MAGYAR HOLOCAUST
• Gelencsér Gábor: Láthatatlan történet Magyar film és a holokauszt
• Báron György: Egyszer volt... Magyar dokumentumfilmek a holocaustról
MAGYAR MŰHELY
• Harmat György: Ha a szellem szabad Első és utolsó filmek
• Varga Balázs: Hét az egyben Szabadesés
• Erdélyi Z. Ágnes: Az új hullám édes könnyűsége Beszélgetés Török Ferenccel
• Sipos Júlia: Riksaláz Beszélgetés Somogyvári Gergővel
EASTPLOITATION
• Sághy Miklós: Eastploitation Kelet-európai leánykereskedelem
• Margitházi Beja: Lassú gyors Viktória – A zürichi expressz
SÖTÉT BŰNÖK
• Baski Sándor: A lazaság romantikája Elmore Leonard bűnregényei
• Varró Attila: A negatív tér Klasszikus noir képregények
• Kovács Marcell: Az örök város Sin City: Ölni tudnál érte
• Roboz Gábor: Orvos a műtőasztalon Ray Donovan
• Sepsi László: Elveszve Európában Kétarcú január
SZÉP ÚJ VILÁGOK
• Sándor Anna: Szép új világ – ősi hagyomány Tini-disztópiák
• Jankovics Márton: Sokadik nekifutás Az útvesztő
• Andorka György: Belső űr A zéró elmélet
BACALL
• Horeczky Krisztina: A szövetséges Lauren Bacall (1924-2014)
TÖRÖK FILM 100
• Barkóczi Janka: A Zöld Fenyő örökösei 100 éves a török film – II. rész
• Kránicz Bence: Játszd újra, Semih! Török remake
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Brit szkript Edinburgh
• Kovács Bálint: A kísérlet száma Wroclaw
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Lemenni a térképről Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása
• Alföldi Nóra: Szelíd teremtés Jean-Pierre Jeunet: T. S. Spivet különös utazása
KRITIKA
• Báron György: A jólét peremén Két nap, egy éjszaka
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Két nap, egy éjszaka

A jólét peremén

Báron György

A Dardenne-filmekben megszokott erkölcsi dilemma helyett ez alkalommal mindössze ezer euró a tét.

A Dardenne-fivérek új filmje ismét Liège lepusztult külvárosába, Seraing-be visz minket. Ismét, írom, mert aki látta gazdag életművük eddigi figyelemreméltó darabjait, annak ismerős tájak ezek. S ezúttal is, mint eddig, meghatározzák a mű témáját és hangvételét. A vallon Seraing több egyszerű településnél. A jóléti Belgium szegényháza ez, lecsúszott egzisztenciák lakhelye. Az a tény, hogy az alkotók makacsul vissza-visszatérnek ide, önmagában mutatja, hogy műveiket erős szociális elkötelezettség hatja át. A dokumentumfilmesként indult fivérek egyszerű, realista történeteket mesélnek el, egyszerű, realista stílusban. Munkáik a neorealista igazmeséket idézik, ám a szegénység, a nélkülözés náluk csak kiindulópont, amelynek szorításában élesebben merülnek fel a morális dilemmák, s túl ezen, az élet végső kérdései. Ennyiben ez a szaggatott, puritán, gyakran repetitív elbeszélésmód a traszcendentális filmnyelv megteremtőinek, az általuk is előszeretettel emlegetett Bressonnak vagy Ozunak a minimalizmusát idézi. Minden filmjük mélyén ott lüktet a bűn, az azt követő bűntudat, majd a bűnhődés és a megtisztulás.

A Két nap, egy éjszaka jellegzetes Dardenne-mű, azzá teszi a helyszín, a nyomorúságos lakótelep, a laza, rugalmas kézikamera használata, s a történet, amely ezúttal is a pénz körül forog. Ám hiányzik belőle mindaz, ami a korábbi munkáikban az egyszerű történeteknek metafizikai dimenziót adott: a bűn és bűnhődés motívuma. Az egyszálú sztori – mint a cím is utal rá – egyetlen hétvége alatt pereg le. Ennyi ideje van Sandrának, az ifjú hősnőnek, hogy rábeszélje kollégáit, mondjanak le ezer eurós prémiumukról, s ily módon tegyék lehetővé, hogy őt visszavegyék a munkahelyére. A cég igazgatója ugyanis választás elé állítja a dolgozókat: ragaszkodnak-e továbbra is a lány betegsége alatt végzett jövedelmező pluszmunkához, vagy arra szavaznak, hogy Sandra üljön vissza a székébe, elveszítve ezzel bónuszukat. Erre a kézenfekvő dramaturgiai kiindulópontra épül aztán a történet: Sandra, többnyire férje autóján, felkeresi munkatársait, váltakozó szerencsével; van, akinél visszautasítással, van, akinél megértéssel, van, akinél zavart, tétova mellébeszéléssel találkozik. Olyan ez a bóklászás a városban, mint a Biciklitolvajokban a hős és gyereke makacs kutatása az ellopott kerékpár után (Sandrát is gyakran elkíséri a kislánya). Dardenne-ék korábbi munkáiban a pénz, pontosabban annak a hiánya csak a katalizátora volt az erkölcsi dilemmáknak. Az anyagi gondok nyomán gyilkosság és árulás fakadt fel, vagyis a történetek tétje mindig több volt, mint a puszta pénzszerzés. Ebből a szempontból a filmjeik a neorealista elődök közül inkább a moralista-metafizikus Rossellini, mint a szociálisan érzékenyebb de Sica munkáira hajaztak. Ehhez képest a Két nap, egy éjszaka tétje mindössze ezer euro, pontosabban annyi, sikerül-e hősnőnknek ezen az áron visszakapnia az állását. Ám ami a Biciklitolvajokban még élet-halál kérdése volt, ezúttal korántsem az. Egyet kell értenünk Antonionival, aki a neorealizmus alkonyán azt mondta, a modern jóléti társadalmakban már nem szólhat egy film kizárólag arról, hogy a hős megtalálja-e a kerékpárját. Az igazi kérdés az, mi a helyzet, ha megtalálta: jobb, tartalmasabb-e pusztán ettől az élet. Nos, Dardenne-ék új műve mintha Antonioni tézisét illusztrálná. Az ottani szegénység innen nézvést inkább tisztes középosztálybeli jólétnek látszik, rendesen berendezett lakással-házzal, jó autóval – nem igazán érezzük ezért a drámai tét súlyát. Lehet, persze, péterfillérekért is elárulni a másikat, vagy küzdeni szakadásig, ám ez inkább a neurotikus-depressziós hősnő betegségéből fakadó mániának tűnik, mint valódi sorstragédiának.

Ebből adódik, hogy mind a hősnő, mind a többi szereplő karaktere a korábbi Dardenne-filmekhez képest egydimenziós, szinte semmi nem tudunk meg róluk, azon kívül, hogy ragaszkodnak vagy sem a prémiumukhoz. Az eddig sztárdívaként tündökölt Marion Cotillard ebben a szokatlan szerepében is lenyűgöző: nála szürkébb-egyszerűbb munkáslánnyal a csepeli héven sem találkozhatunk. Dardenne-ék állandó operatőre, Alain Marcoen rugalmas kézikamerával, hosszú snittekben követi őt útján, csönget be vele az otthonokba, élő, lüktető kapcsolatba lépve a helyszínekkel és a szereplőkkel, úgy, ahogy ez az évek során a Dardenne-mozi stiláris védjegyévé vált. 

 

KÉT NAP, EGY ÉJSZAKA (Deux jours, une nuit) belga, 2014. Rendezte és írta: Jean-Pierre és Luc Dardenne. Kép: Alain Marcoen. Szereplők: Marion Cotillard (Sandra), Fabrizio Rongione (Manu), Catherine Salée (Juliette), Pili Groyne (Estelle). Gyártó: Les Films du Fleuve. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 95 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11913