KritikaKét nap, egy éjszakaA jólét pereménBáron György
A Dardenne-filmekben megszokott erkölcsi dilemma helyett ez alkalommal mindössze ezer euró a tét.
A Dardenne-fivérek új filmje ismét Liège lepusztult külvárosába, Seraing-be visz
minket. Ismét, írom, mert aki látta gazdag életművük eddigi figyelemreméltó
darabjait, annak ismerős tájak ezek. S ezúttal is, mint eddig, meghatározzák a
mű témáját és hangvételét. A vallon Seraing több egyszerű településnél. A
jóléti Belgium szegényháza ez, lecsúszott egzisztenciák lakhelye. Az a tény,
hogy az alkotók makacsul vissza-visszatérnek ide, önmagában mutatja, hogy
műveiket erős szociális elkötelezettség hatja át. A dokumentumfilmesként indult
fivérek egyszerű, realista történeteket mesélnek el, egyszerű, realista
stílusban. Munkáik a neorealista igazmeséket idézik, ám a szegénység, a
nélkülözés náluk csak kiindulópont, amelynek szorításában élesebben merülnek
fel a morális dilemmák, s túl ezen, az élet végső kérdései. Ennyiben ez a
szaggatott, puritán, gyakran repetitív elbeszélésmód a traszcendentális
filmnyelv megteremtőinek, az általuk is előszeretettel emlegetett Bressonnak
vagy Ozunak a minimalizmusát idézi. Minden filmjük mélyén ott lüktet a bűn, az
azt követő bűntudat, majd a bűnhődés és a megtisztulás.
A Két nap, egy éjszaka jellegzetes
Dardenne-mű, azzá teszi a helyszín, a nyomorúságos lakótelep, a laza, rugalmas
kézikamera használata, s a történet, amely ezúttal is a pénz körül forog. Ám
hiányzik belőle mindaz, ami a korábbi munkáikban az egyszerű történeteknek
metafizikai dimenziót adott: a bűn és bűnhődés motívuma. Az egyszálú sztori –
mint a cím is utal rá – egyetlen hétvége alatt pereg le. Ennyi ideje van
Sandrának, az ifjú hősnőnek, hogy rábeszélje kollégáit, mondjanak le ezer eurós
prémiumukról, s ily módon tegyék lehetővé, hogy őt visszavegyék a munkahelyére.
A cég igazgatója ugyanis választás elé állítja a dolgozókat: ragaszkodnak-e
továbbra is a lány betegsége alatt végzett jövedelmező pluszmunkához, vagy arra
szavaznak, hogy Sandra üljön vissza a székébe, elveszítve ezzel bónuszukat.
Erre a kézenfekvő dramaturgiai kiindulópontra épül aztán a történet: Sandra,
többnyire férje autóján, felkeresi munkatársait, váltakozó szerencsével; van, akinél
visszautasítással, van, akinél megértéssel, van, akinél zavart, tétova
mellébeszéléssel találkozik. Olyan ez a bóklászás a városban, mint a Biciklitolvajokban a hős és gyereke
makacs kutatása az ellopott kerékpár után (Sandrát is gyakran elkíséri a kislánya).
Dardenne-ék korábbi munkáiban a pénz, pontosabban annak a hiánya csak a
katalizátora volt az erkölcsi dilemmáknak. Az anyagi gondok nyomán gyilkosság
és árulás fakadt fel, vagyis a történetek tétje mindig több volt, mint a puszta
pénzszerzés. Ebből a szempontból a filmjeik a neorealista elődök közül inkább a
moralista-metafizikus Rossellini, mint a szociálisan érzékenyebb de Sica
munkáira hajaztak. Ehhez képest a Két nap,
egy éjszaka tétje mindössze ezer euro, pontosabban annyi, sikerül-e hősnőnknek
ezen az áron visszakapnia az állását. Ám ami a Biciklitolvajokban még élet-halál kérdése volt, ezúttal korántsem
az. Egyet kell értenünk Antonionival, aki a neorealizmus alkonyán azt mondta, a
modern jóléti társadalmakban már nem szólhat egy film kizárólag arról, hogy a
hős megtalálja-e a kerékpárját. Az igazi kérdés az, mi a helyzet, ha megtalálta:
jobb, tartalmasabb-e pusztán ettől az élet. Nos, Dardenne-ék új műve mintha
Antonioni tézisét illusztrálná. Az ottani szegénység innen nézvést inkább tisztes
középosztálybeli jólétnek látszik, rendesen berendezett lakással-házzal, jó
autóval – nem igazán érezzük ezért a drámai tét súlyát. Lehet, persze,
péterfillérekért is elárulni a másikat, vagy küzdeni szakadásig, ám ez inkább a
neurotikus-depressziós hősnő betegségéből fakadó mániának tűnik, mint valódi
sorstragédiának.
Ebből
adódik, hogy mind a hősnő, mind a többi szereplő karaktere a korábbi
Dardenne-filmekhez képest egydimenziós, szinte semmi nem tudunk meg róluk, azon
kívül, hogy ragaszkodnak vagy sem a prémiumukhoz. Az eddig sztárdívaként
tündökölt Marion Cotillard ebben a szokatlan szerepében is lenyűgöző: nála
szürkébb-egyszerűbb munkáslánnyal a csepeli héven sem találkozhatunk.
Dardenne-ék állandó operatőre, Alain Marcoen rugalmas kézikamerával, hosszú
snittekben követi őt útján, csönget be vele az otthonokba, élő, lüktető
kapcsolatba lépve a helyszínekkel és a szereplőkkel, úgy, ahogy ez az évek
során a Dardenne-mozi stiláris védjegyévé vált.
KÉT NAP, EGY ÉJSZAKA (Deux
jours, une nuit) – belga, 2014. Rendezte és írta: Jean-Pierre és Luc Dardenne.
Kép: Alain Marcoen. Szereplők: Marion Cotillard (Sandra), Fabrizio
Rongione (Manu), Catherine Salée (Juliette), Pili Groyne (Estelle).
Gyártó: Les Films du Fleuve. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 95 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 393 átlag: 5.37 |
 |
|
