|
|
|
MoziMocsárvidékVarró Attila
La isla mínima – spanyol, 2014. Rendezte: Alberto Rodríguez. Írta: Rafael Cobos. Kép: Alex Catalán. Zene: Julio de la Rosa. Szereplők: Javier Gutiérrez (Juan), Raúl Arévalo (Pedro), María Varod (Trinidad), Jesús Ortiz (Andrés). Gyártó: Atresmedia. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 105 perc.
Az ezredforduló óta komoly
élbolyt alkotnak a police procedural
filmek globális felhozatalában a tanyasi sorozatgyilkosok nyomát sivár
vidékeken kutató furcsa zsarupárok drámai történetei koreai lapálytól (A halál jele) fagyos lapp tundrán át (Hamis nyomon) az amerikai Dél
lápvidékéig (Texas gyilkos földjén):
tavaly az andalúz Mocsárvidék is
felkerült a tetthely-térképre, mindjárt 10 Goya-díjat szerezve a burjánzó
mikrozsánernek. Az Alberto Rodríguez-Rafael Cobos szerzőpáros csendes zsánerbravúrja
a nemzeti közelmúlt viharos átmeneti időszakába helyezi detektívhőseit (miként
Bong Joon-ho műve): a Franco-rezsim bukását követő hét szűk esztendő mélypontján
egy lánglelkű fiatal demokrata és a régi rendszer veterán pribékje közös
száműzetésben nyomoz egy tizenéves nővérpár brutális kéjgyilkosa után az
eldugott délvidéki kisközösségben, ahol már érnek a gabonával az első
sztrájkok, de még ott virít a Generalísimo és a Führer fényképe a fali
feszületeken.
Rodríguez és Cobos tízévnyi közös
életművét – egyfajta önreflexióként – a bűnkelepcékben vergődő férfipárosok
párhuzamos drámái alkotják, legyenek alteregóik fiatalkorú utcai bűnözők (Hét szűz), önpusztító, szenvedélybeteg
kispolgárok (After) vagy a hírhedt
sevillai drogkommandó korrupt rendőrei (Hetes
osztag). Komplementer elődeikhez hasonlóan a Mocsárvidék két nyomozója is ellentétes belső utat jár be – míg az
éjsötét események purgatóriumában egyikük bűnei feloldozása felé kapaszkodik, a
másik megindul a lejtőn az érzelmi/erkölcsi pokolba. Rodríguez érdekfeszítően,
ám fegyelmezetten szövi össze a hősök és műfajok szálait: korábbi melodrámai
túlkapásait sokatmondó apró gesztusokra cseréli, tolakodó kutyametafórái
helyett enigmatikus madár-szimbolikát használ, folytonos változásban ábrázolt,
kaotikus városképeit felváltják a mívesen fényképezett, hosszan kitartott
tájképek a nyitott és átlátható, mégis kiúttalan és kilátástalan posvány-labirintusról
(amelynek madártávlatból vett óriástotáljai vizuális fejezetcímekként tagolják
a cselekményt a főcím-fraktálok torz agytekervényeitől a herointéglát mintázó
temetőn és keresztforma hajótesten át a zárókép útkereszteződéséig). Ennyi
erény birtokában csak hab a tortán, hogy thriller-revízió és zsarudráma mellett
a film egyben kiábrándító, precíz helyzetjelentés a mindenkori rendszerváltások
mocsárvidékéről – máris foroghatna a magyar remake a korai 90-es évekről,
mondjuk Fertőtáj címmel.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 232 átlag: 5.47 |
 |
|
|
|
