PapírmoziPapírmoziKránicz Bence
Anne Frank képregényes
naplója
Korábban magyarul is jelent már meg képregény Anne Frank
életéről, az 1942 és 1944 között vezetett, történelmi dokumentumként és
irodalmi műként is értékes napló adaptációja viszont újdonság. Az Anne Frank
Alapítvány ráadásul kifejezetten izgalmas alkotókat kért fel az átdolgozásra:
Ari Folmant és David Polonskyt, a Libanoni
keringő rendezőjét és művészeti vezetőjét. Az izraeli animációs remekmű
nemcsak háborús dokumentumfilmként volt hiteles, hanem az emlékezés megbízhatatlan
természetéről és a traumákhoz való ragaszkodásról is egyéni hangon szólt. Igaz,
hogy jól ismerjük Anne Frank történetét, de joggal bízhattunk benne, hogy ilyen
kaliberű művészek képesek új fénytörésben láttatni a holokauszt máig
legismertebb írásos emlékét.
Nos, a napló merész feldolgozására vagy radikális
áthangolására Folmanék nem vállalkoztak. Annak tudatában, milyen sokan ismerik
és tartják szinte szent szövegnek az amszterdami kamaszlány bujkálása alatt írt
naplóját, az író és a rajzoló azt tűzték ki célként, hogy minél frappánsabban
és a lényeget megőrizve sűrítsék az eredetit. Noha a legtöbbször eredményesen
írják át párbeszédes formába a történéseket, számos hosszabb szövegrészt is
beiktatnak, így a képregény meglehetősen konzervatív adaptációnak minősül –
legalábbis abban az értelemben, ahogy azt a túlnarrált magyar adaptációs
hagyományban megszokhattuk. Másrészt viszont Polonsky képzőművészeti
referenciákkal, tervrajzokat vagy akár reklámgrafikákat idéző oldalakkal teszi
dinamikusabbá a naplót, és különös figyelmet szentel Anne álmainak. Ezek a
nyomasztóan szürreális oldalak idézik meg leginkább a Libanoni keringő atmoszféráját. Igazságtalan volna tehát azt
mondani, hogy Folman megelégedett a napló egyszerű felképesítésével, inkább
arról van szó, hogy bevallottan minél többet akart megőrizni Anne önelemző vagy
szüleihez fűződő kapcsolatát boncolgató bejegyzéseiből, vagyis azokból a
részletekből, amelyeket képregényes formába átfordítani sokkal több oldalt
igényelne, mint amennyiben Polonskyval gondolkodtak.
Érthető, hogy Folman nem szívesen hagyta el ezeket a
részeket. Anne Frank naplójának lényege éppen az, hogy szerzőjét a folyamatos
életveszélyben is mély érzésű lánynak ismerjük meg, aki nem a borzalmakon
kesereg, hanem minden áron élni akar. Polonsky karakterrajzai találóak,
tisztavonalas stílusa harmonikus, az új változat így az a fajta konzervatív
adaptáció, amit Anne Frankkal és a képregény médiumával ismerkedők élvezhetnek
elsősorban, de a rendszeres képregényolvasók is találnak benne váratlan
megoldásokat.
Ari Folman – David
Polonsky: Anne Frank naplója. Színes, puhafedeles, 156 oldal. Kiadó: Park.
Thor legjobb
formájában
Füzetben már olvashattuk a kalandjait, de önálló Thor-kötet eddig nem jelent meg
Magyarországon. A klasszikus és kortárs történetekből vegyesen válogató,
újságárusoknál kapható Nagy Marvel Képregénygyűjtemény részeként megjelent
album ideális az ismerkedéshez az asgardi istennel. Nem igényli túlzottan az
előzmények ismeretét és a régi karaktereket is újra bevezeti, elsősorban pedig
lenyűgöző sűrítménye és továbbgondolása a főhős lényegének. Thor a
Marvel-panteon nagy magányosa, aki más szférából jött, mint a Bosszú
Angyalainak többi tagja. Most az isten háta mögött, Oklahomában építené fel a
semmiből Asgardot. Az otthonteremtés és a társas lét elemi igénye ugyanakkor
sebezhetővé teszi azt is, akinek az ereje minden földi halandóénál hatalmasabb.
A kétezres években remek szériát futó J. Michael
Straczynski bámulatos érzékkel váltogatja a kisvárosiak és az asgardiak
találkozásaiból születő, abszurd humorú jeleneteket a high fantasy műfaját körvonalazó, komor és fenséges tónusokkal.
Eközben arra is talál módot, hogy a földi válságokat – a New Orleans-i
pusztulást, az afrikai polgárháborúkat – is szokatlan nézőpontokból mutassa
meg. Olivier Coipel letisztult, tágas, világos képein pedig a kozmikus magány
és a végtelen szabadság kéz a kézben járó alapélménye válik átélhetővé.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 1 |
|
|