|
|
MoziFérfiak fecskébenKránicz Bence
Swimming with Men –
brit, 2018. Rendezte: Oliver Parker. Írta: Aschlin Ditta. Kép: David Raedeker.
Zene: Charlie Mole. Szereplők: Rob Brydon (Eric), Rupert Graves (Luke), Jim
Carter (Ted), Daniel Mays (Colin), Adeel Akhtar (Kurt). Gyártó: Met Film
Production / Dignity Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 96 perc.
Egyre gyakrabban lehet hallani,
hogy a mozgalommá terebélyesedett #metoo-kampánytól a tisztességes férfiak is
zavarba jöttek. Nem tudják – nem tudjuk –, mi fér bele az ismerkedésnél vagy a
munkahelyen, hogyan is kellene kommunikálni a nőkkel. Noha épeszű emberként
viszonylag könnyű felülkerekedni ezeken a problémákon, sejthető volt, hogy a
szórakoztatóipar megragadja a lehetőséget a bús férfiak panaszainak tolmácsolására.
Erre hivatott a találó magyar címet kapott Férfiak
fecskében is: a főhős, Eric igazi bús férfi, aki könyvelői munkájában
rémesen érzi magát, és a feleségével sem találja a közös hangot. Végül
elköltözik otthonról, és csatlakozik a környékbeli uszodában szerveződő amatőr
szinkronúszók bumfordi férfiközösségéhez, ahol végre barátokra és békére
lelhet.
Oliver Parker sokoldalú
kismesterként rendezett már több Oscar Wilde-adaptációt, vásári tinivígjátékot
(St. Trinian’s – Nem apácazárda) és
krimit Orson Wellesről (A sötétség ideje),
most pedig megbízhatóan vezényelte le A
nagy úszás című, ugyancsak bemutatás előtt álló francia film remake-jét,
amely voltaképpen maga is az Alul semmi
átirata, sztriptíztánc helyett szinkronúszással és csóró melósok helyett
életunt középosztálybeliekkel. A kör tehát bezárult, visszatértünk Angliába, és
ha már ott vagyunk, a szereplők között észrevehetjük a Sherlock, a Csillagpor
vagy a Szerelmes Shakespeare egy-egy
rokonszenves epizodistáját. A nagy megmérettetés felé tartó sportfilmes
dramaturgia és a jópofa figurák kis történetei fájdalommentesen úsztatják át a
nézőt a másfél órás játékidőn. Árnyalt jellemrajzok, váratlan fordulatok vagy
bármiféle képi ötlet hiányában a Férfiak
fecskében leginkább mégis a szorongó és bűntudatos fehér férfiak
apológiájának tűnik, amellyel pont annyira vagyunk szolidárisak, mint a
medencében bukfencezgető baráti társasággal: csinálják csak, de mi inkább a
másik sávban úszunk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|