KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/január
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Én nem lázadtam, én filmeket csináltam” Beszélgetés Sándor Pállal – 1. rész
• Darida Veronika: Toll és maszk Gábor Miklós
• Morsányi Bernadett: „Szabad embereket fényképezünk” Beszélgetés Szomjas Györggyel
• M. Tóth Éva: A nyár embere Jankovics Marcell-monográfia
• Kelecsényi László: Elmenni! Visszajönni? Alex és Andy
A DÍSZLET MESTEREI
• Bereczki Zoltán: A dekonstruált építész Rajk László filmdíszletei
• Benke Attila: A tér művészei Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
LÁNGOLÓ LÁNYOK
• Vajda Judit: A lányok angyalok Céline Sciamma
• Beck András: Érettségi után, a senkiföldjén Daniel Clowes: Ghost World
• Kránicz Bence: Műtéti beavatkozás Női remake
• Roboz Gábor: Öngyilkos játék Jason Micallef: Gyilkos játékok
VIRTUÁLIS VALÓSÁG
• Barkóczi Janka: Bazin álma Virtuális valóság és dokumentumfilm
• Herpai Gergely: James Dean digitális szelleme Virtuális színészek
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Szörnyfészek a felhőkarcolóban Larry Cohen démonai
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Éles képek Verzió
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Adorf Mario: próba szöveg
FESZTIVÁL
• Bartai Dóra: Eldobható társadalmak Jihlava
• Beretvás Gábor: Csillaghullás Nagyszeben – Astra Filmfesztivál
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: A változás dogmája A két pápa
• Pethő Réka: Útkereséstől életközepi válságig Házassági történet
• Fekete Tamás: Német história X Jojo Nyuszi
• Vajda Judit: Terhes társaság Seveled
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Jövőpánik Évek alatt
MOZI
• Pazár Sarolta: Különleges életek
• Vajda Judit: Boldog idők
• Kovács Patrik: Amanda
• Baski Sándor: A hegyek szigete
• Kovács Gellért: Bőrömben
• Kovács Kata: Judy
• Benke Attila: Családból is megárt a sok
• Alföldi Nóra: Lola és a fiúk
• Huber Zoltán: Tőrbe ejtve
• Rudolf Dániel: Hivatali eltávozás
• Herpai Gergely: Charlie angyalai
• Varga Zoltán: Sarkvidéki akció
DVD
• Pápai Zsolt: Hahó, Öcsi!
• Kovács Patrik: Annabelle gyűjtemény
• Benke Attila: Keménykalap és krumpliorr
• Varga Zoltán: Menekülés Los Angelesből
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Boldog idők

Vajda Judit

La belle époque – francia, 2019. Rendezte és írta: Nicolas Bedos. Kép: Nicolas Bolduc. Zene: Anne-Sophie Versnaeyen. Szereplők: Daniel Auteuil (Victor), Guillame Canet (Antoine), Doria Tillier (Margot), Fanny Ardant (Marianne), Pierre Arditi (Pierre). Gyártó: Les Films du Kiosque / Pathé. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 115 perc.

 

A sok francia blődli között, amivel elárasztanak minket a forgalmazók, akad néha igazi gyöngyszem is. Az elmúlt karácsony kellemes meglepetése a hazájában inkább színházi berkekben ismert Nicolas Bedos műve – ami annál is inkább meglepetés, mert egyetlen nagyjátékfilmes rendezéssel a háta mögött, illetve az ízléstelen poénokkal operáló A két mesterlövész és a teljesen súlytalan Szerelem a felhők felett forgatókönyvének megírása után nem pont tőle vártunk egy ilyen mély értelmű, komoly, megható, mégis vicces alkotást. A kiugráshoz talán az kellett, hogy a direktor megismerje múzsáját, Doria Tillier-t, akivel együtt készítették Bedos első nagyjátékfilmjét, az Adelmanék titkát is. Bedos új alkotása igazi jutalomjáték Tillier-nek, és az általa játszott karakter szimbolizálja a film egész mondanivalóját.

A Boldog idők főhőse a hatvanas Victor, aki hasonló korú feleségétől eltérően nem tudott alkalmazkodni a XXI. század kihívásaihoz: miközben a pszichológus Marianne vígan ad tanácsokat a VR világában, addig a képregény-művész Victor azt sem tudja, mi az. A férfi így teljesen elidegenedik családjától; ám egy váratlan fordulattal a megoldást is a virtuális valóság hozza el a számára – csak egy másmilyen. Kapcsolatba kerül ugyanis egy olyan céggel, ami díszlet-, és jelmeztervező, rendező, színészek, azaz egy komplett filmes stáb bevonásával éleszt újjá egy olyan időszakot, ahova az ügyfél vissza akar térni. Hősünk pedig azt a napot akarja újraélni, amikor találkozott élete szerelmével. És innentől agyafúrt, duplafedelű sztori veszi kezdetét, ami meglepő módon nemcsak arról szól, hogy aki nem tud alkalmazkodni a modern világ kihívásaihoz, annak vége, hanem egyszerre beszél szerelemről, nosztalgiáról, elengedésről, érzelmi pótlékokról és annak csapdájáról, amikor hiába hisszük azt, hogy az offline világban járunk, valójában ott is csak közvetítő eszközökön keresztül tudunk kapcsolódni a másik emberhez. Teszi mindezt elegánsan, pattogós, frappáns dialógusokkal, sok humorral és a már említett Tillier mellett a nem kevésbé csodálatos Fanny Ardant-nal és Daniel Auteuil-jel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14405