KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/január
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Én nem lázadtam, én filmeket csináltam” Beszélgetés Sándor Pállal – 1. rész
• Darida Veronika: Toll és maszk Gábor Miklós
• Morsányi Bernadett: „Szabad embereket fényképezünk” Beszélgetés Szomjas Györggyel
• M. Tóth Éva: A nyár embere Jankovics Marcell-monográfia
• Kelecsényi László: Elmenni! Visszajönni? Alex és Andy
A DÍSZLET MESTEREI
• Bereczki Zoltán: A dekonstruált építész Rajk László filmdíszletei
• Benke Attila: A tér művészei Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
LÁNGOLÓ LÁNYOK
• Vajda Judit: A lányok angyalok Céline Sciamma
• Beck András: Érettségi után, a senkiföldjén Daniel Clowes: Ghost World
• Kránicz Bence: Műtéti beavatkozás Női remake
• Roboz Gábor: Öngyilkos játék Jason Micallef: Gyilkos játékok
VIRTUÁLIS VALÓSÁG
• Barkóczi Janka: Bazin álma Virtuális valóság és dokumentumfilm
• Herpai Gergely: James Dean digitális szelleme Virtuális színészek
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Szörnyfészek a felhőkarcolóban Larry Cohen démonai
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Éles képek Verzió
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Adorf Mario: próba szöveg
FESZTIVÁL
• Bartai Dóra: Eldobható társadalmak Jihlava
• Beretvás Gábor: Csillaghullás Nagyszeben – Astra Filmfesztivál
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: A változás dogmája A két pápa
• Pethő Réka: Útkereséstől életközepi válságig Házassági történet
• Fekete Tamás: Német história X Jojo Nyuszi
• Vajda Judit: Terhes társaság Seveled
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Jövőpánik Évek alatt
MOZI
• Pazár Sarolta: Különleges életek
• Vajda Judit: Boldog idők
• Kovács Patrik: Amanda
• Baski Sándor: A hegyek szigete
• Kovács Gellért: Bőrömben
• Kovács Kata: Judy
• Benke Attila: Családból is megárt a sok
• Alföldi Nóra: Lola és a fiúk
• Huber Zoltán: Tőrbe ejtve
• Rudolf Dániel: Hivatali eltávozás
• Herpai Gergely: Charlie angyalai
• Varga Zoltán: Sarkvidéki akció
DVD
• Pápai Zsolt: Hahó, Öcsi!
• Kovács Patrik: Annabelle gyűjtemény
• Benke Attila: Keménykalap és krumpliorr
• Varga Zoltán: Menekülés Los Angelesből
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Judy

Kovács Kata

Judy – amerikai, 2019. Rendezte: Rupert Goold. Írta: Peter Qulter darabjából Tom Edge. Kép: Ole Bratt Birkeland. Zene: Gabriel Yard. Szereplők: Renée Zellweger (Judy Garland), Rufus Sewell (Sidney), Jessie Buckley (Rosalyn), Michael Gambon (Delfont), Finn Wittrock (Mickey). Gyártó: 20th Century Fox / Calamity Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 118 perc.

 

Judy Garland életét kétségkívül tönkretette a show biznisz, a minimum, ami jár neki, egy tisztességes biopic, amelyben egy tisztességes sztár teljes szívvel alakítja. A Judy ugyan nem öleli fel életének teljes negyvenhét évét, melyből negyvenötöt a színpadon töltött, mégis hűen örökíti meg alakját. A hollywoodi fényévekre néhány flashback erejéig visszatekintő cselekmény 1969-ban játszódik, a Garland halálát megelőző időszakban, amikor is kénytelen elvállalni egy londoni varietéturnét, hogy eltartsa kiskorú gyerekeit. A fizikai és lelki összeomlás szélén álló, őrlődő, a színpadi szereplést a pokolba kívánó asszony drámája korántsem eredeti téma, és mintha maga a karakter sem lenne az – épp annyira emlékeztet Marion Cotillard 2007-es Piaf-alakítására, mint magára Garlandra. A film fő problémája a meglehetősen száraz forgatókönyv: a befolyásos férfiak áldozataként bemutatott naiv tehetség méltán felkapott, ám nem túl árnyalt témáját nem sok színnel tölti meg sem a gyógyszerfüggőség, sem a szerelmi csalódás, sem a testi hanyatlás és a színpad szélén megtorpanó sztár ábrázolása. A menedzserrel és sztárt körülvevő személyekkel, például az asszisztensével való kapcsolat szintén nem túl eredeti cselekményszál a női alkotókat bemutató mozikban és tévéfilmekben, a Nina Simone-ról szóló 2016-os játékfilm és az Elizabeth Taylorról most készülő alkotás talán a legfrissebb példák erre.

A Judy középpontjában szinte magánál a címszereplőnél is hangsúlyosabban áll az őt játszó Renée Zellweger, aki, a háta mögött egy másik emlékezetes zenés-táncos szereppel (Chicago), egy Oscar-díjjal (Hideghegy) és egy hatéves szünettel a pályán, még mindig elsősorban Bridget Jones arca – már ami még maradt belőle a plasztikai műtét után. Garlandot alakítva olykor mégis átlényegül, nagy szenvedéllyel és sok humorral hozza a bohócból, a gyermekien aszexuális, mégis vágyakozó nőből és az összetört dívából gyúrt szerepet, ami a 2020-as Oscar-átadó fő esélyeseinek sorába ülteti. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14408