KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
   2021/december
MAGYAR MŰHELY
• Orosz István: Szindbád, bon voyage! A rajzfilmes Gyulai Líviuszról
• Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió Premodern értelmiségi melodrámák 1.
• Pápai Zsolt: Befejezett jelen idő A kísérletezés szabadsága – Inforg Stúdió, 2000–2010
• Stőhr Lóránt: Beavatás a varázslatba Örök varázs – Tóth János kinematográfus
• Kelecsényi László: Filmregény Magyar filmek, 1896-2021
PREMIER PLÁN
• Barabás Klára: „Az én politikám a zene” Beszélgetés Tony Gatliffal
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: Nyughatatlan lelkek Claudia Llosa
• Kovács Kata: Nyughatatlan lelkek Claudia Llosa
VÁROSFILMEK
• Jordi Leila: In Limbo generáció Kínai városfilmek
• Varró Attila: A nyüzsgés és a lárma Swinging London
• Pethő Réka: Szavakról, képekben A Francia Kiadás
• Kovács Kata: Poszter Párizs Könyvesbolt Párizsban
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Le Corbusier rémálma Dean Motter: Mister X
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Sensei Sonny Chiba (1939-2021)
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Gazdag szövet Todd Haynes: The Velvet Underground
TELEVÍZÓ
• Navarrai Mészáros Márton: „Egy precíz pali” Beszélgetés Radó Gyulával
FESZTIVÁL
• Nagy V. Gergő: A perverzeknek nincsen gyógyír Bologna: Il Cinema Ritrovato
• Huber Zoltán: Lábadozások kora Toronto
• Teszár Dávid: Gengszterfilmes kánaán Koreai Filmfesztivál 2021
KRITIKA
• Fekete Tamás: Mártírok útja Pablo Larraín: Spencer / Benedict Andrews: Seberg
• Bakos Gábor: A rettenet öröksége Evolúció
• Gelencsér Gábor: A szószék esztétikája Magyar Passió
• Barotányi Zoltán: Kint is, bent is Keith English: Elk*rtuk
• Roboz Gábor: Csendes forradalom Bergendy Péter: Post Mortem
MOZI
• Sándor Anna: Sabaya
• Forgács Nóra Kinga: A boldogság íze
• Teszár Dávid: A Goya gyilkosságok
• Pazár Sarolta: Hajtóvadászat
• Vajda Judit: Én vagyok a te embered
• Varró Attila: Rifkin fesztiválja
• Kovács Gellért: Rejtély a Riviérán
• Alföldi Nóra: Túl jó srác a pasim
• Lovas Anna: Örökkévalók
• Herczeg Zsófia: Szellemirtók – Az örökség
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Almák
• Benke Attila: A lengyel Hüakintosz
• Bárány Bence: Finch
• Varró Attila: A Vadnyugat törvényei szerint
• Lichter Péter: Snow Hollow farkasa
• Bonyhecz Vera: Kóristalányok
• Vajda Judit: Szegény tehén
• Zalán Márk: Montreáli Jézus
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Kalandor tendenciák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Örök varázs – Tóth János kinematográfus

Beavatás a varázslatba

Stőhr Lóránt

Az MMA Kiadó kötete Tóth János kinematográfusi örökségének és életművének méltó összegzése.

 

Tóth János legendás filmoperatőr volt. A személyes mítoszteremtés a nagy szerzők és öntörvényű művészegyéniségek sajátja. Tóth nem tudatosan teremtett mítoszt maga körül, ám volt annyira szuverén művész és egyéniség, hogy életművét korán legenda övezze. Közrejátszott ebben a film ipari elvárásaival nehezen összeférhető igényessége, hogy kevés nagyjátékfilmet fényképezett, melyek közül viszont a Makk Károllyal közös munkák, a Szerelem, a Macskajáték a magyar mozgóképművészet kimagasló jelentőségű alkotásai, nemkülönben az 1960-as években Novák Márkkal és Huszárik Zoltánnal készített kisfilmes etűdjei, az Elégia, a Kedd, a Capriccio, és saját szerzői alkotásai, a Study-sorozat, a Shine, az Örökmozi. E karakteres operatőri-rendezői oeuvre-nek szentelt Örök varázs szinte pontosan két évvel a halála után látott napvilágot. Pintér Judit gondos szerkesztői munkája nyomán a Gelencsér Gábor – tanulmányként megjelölt – terjedelmes monográfiájából és a Tóth publikált interjúiból összeálló kötet az operatőri életműelemzés alapossága terén példátlan (ugyanakkor remélhetőleg példamutató is lesz) a hazai filmtörténetírásban.

Hogyan öntsük szavakba a film kollektív-technikai médiumában alkotó operatőr művészetét? Nos, Tóth esetében segítségünkre siet a szerzőiség koncepciója. Értő elemzője, Zalán Vince a médium technéjének és poézisének elkötelezettsége miatt kinematográfusnak nevezi Tóthot, aki operatőri és rendezői munkáiban visszatérő formai jegyekkel és vizuális megoldásokkal él. Jogosan összpontosít hát a szerzői jegyekre Gelencsér Gábor, a filmpoétika talán legjelesebb hazai képviselője, és elemzi azok mentén kitartó figyelemmel, lényeglátóan Tóth munkáit. Gelencsér elismeréssel támaszkodik az elemzés és az esszéisztikus leírás között mozgó korábbi Tóth-elemzésekre (különösen a nemrég elhunyt kiváló kritikus, Mátyás Győző elemzéséből idéz sokat), ám a kritikák, tanulmányok nyomasztó terjedelmi korlátjai alól felszabadulva analitikusan ragadja meg Tóth művészetét. Egy filmtudós részéről vakmerőség volna megpróbálni leleplezni az operatőri techné titkait, a hogyant, ám az eredményét, a néző számára láthatóra, beállításokra, fényekre, mozgásokra nagy erudícióval hívja fel a figyelmet a szerző. Gelencsér kronologikusan tárgyalja Tóth munkáit, mindnek szentel néhány oldalt, s még a legkonvencionálisabb filmben is felfedez egy-egy eredeti operatőri megoldást. Figyelmesen emeli ki a korai munkákban a megszokott operatőri eszközök közül az eredetit, a meglepőt, a különös hatásút, majd az időben előrehaladva azonosítja a Tóth érett, szerzői korszakára jellemző operatőri jegyeket. S végül Tóth saját önálló filmjeinek leírásában az első képkockától az utolsóig halad, tárja fel az egyes formai jellemzőket, ahogy fogalmaz, „a szerkezetre, a mindenkori formaszervező elvre koncentráltan” elemez, s közben megajánl értelmezéseket, ám nem törekszik azok maradéktalan kiteljesítésére. A kritikus-filmtudós egyik legnagyobb szakmai feladata, hogy ne tulajdonítson az operatőrnek olyan vizuális megoldásokat, amelyek a társalkotók, a rendező, díszlettervező, vágó érdeme, ugyanakkor felismerje a rendező mellett gyakran társalkotóvá előlépő filmfényképészekre jellemző poétikai megoldásokat. Gelencsér éleslátóan mutat rá azokra az eredeti beállításokra, vágási ötletekre, amelyek meggyőző érvelése szerint valószínűsíthetően Tóth teremtőerejét dicsérik. Két fontos állítását, elemzési szempontját húznám alá, az egyik Tóth társművészetekhez való viszonyát, a másik a dokumentumképtől, a filmdokumentumtól történő elmozdulás módozatait illeti – ezek átfogóan segítik megérteni egy egész művészi generáció törekvéseit. Gelencsér ugyanis a poétikai elemzések mellett egyúttal filmtörténetet is ír. Bemutatja Tóth János operatőrré válásának családi hátterét, a filmipari, művészeti kontextust, valamint a szerzői poétika belső összefüggéseire tekintettel világosan tagolja korszakokra, egységekre, sorozatokra Tóth operatőri és rendezői életművét.

A szép kiállítású kötetet számos fekete-fehér werkfotó, intim portré, számos képkocka és színes képmelléklet gazdagítják. A könyv legszebb ajándéka az Örök mozit és három kisfilmet tartalmazó DVD. A kötetet Zalán Vince búcsúja, Tóth János temetésén elmondott beszéde zárja. „A látásunk érdekelte – írja – nemcsak az, hogy a világ újabb és újabb vizuális arcát mutassa meg, hanem hogy mi, embertársai meg is lássuk s fedezzük is fel magunknak az újat.” Az Örök varázs a Tóth-féle – Zalán kifejezésével élve – „szemtan” tankönyve, amit végigolvasva megtanuljuk felfedezni az újat a vizualitás varázslatában.

 

MMA Kiadó, 2021.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/12 15-16. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15146