KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Hadijátékok

Kis képernyők, nagy csaták

Herpai Gergely

A terepasztal már a múlté, a képzeletbeli hadvezérek joystickkel alakítják a történelmet.

 

A számítógépes hadijátékok között még mindig a második világégés nagy csatái a legnépszerűbbek. A rajongók számára nincs is nagyobb vonzerő, mint pontosan rekonstruált helyszíneken, élethű harci járművekkel és katonai egységekkel összecsapni és esetleg a háború menetét is megfordítani.

Mint minden más játékkategóriának, a világháborús stratégiái játékoknak is megvannak a sztárcégei, amelyek sokkal jártasabbak a témákban és megbízható márkának számítanak. Az egyik legnevesebb cég a több mint húsz éves múlttal rendelkező SSI: már 1979-ben (!) készítettek grafika nélküli, pusztán karakteres stratégiai játékokat, amelyek spártai megjelenítésük ellenére hallatlan népszerűségre tettek szert. A másfél éve megjelent Panzer General 3D című programjuk és féléves folytatása, a Scorched Earth már – a mai igényeknek megfelelően – térhatású kivitelben pompázik. A látványos grafika azonban az eltelt évek alatt sem vált a világháborús stratégák elsődleges kívánalmává – sokkal fontosabb az élethűség, és a szigorúbb felhasználók számára a játékmenet összetettsége.

A Panzer General 3D két részét éppen ezért elég sok kritika is érte: a stílus rajongóinak „kemény magja” túl könnyűnek találta a hadvezéri teendőket. A Panzer-rajongók legtöbbje viszont épp ezért kedveli a játékot: aránylag könnyen és gyorsan belemerülhetnek a nyugati vagy a keleti front hadviselésének rejtelmeibe, ugyanakkor látványos, izgalmas, vérre menő csatákban ütközhetnek meg az ellenséggel. Bármelyik oldalról (németek, angolok, oroszok stb.) végigküzdhetjük a különféle hadjáratokat, és olyan kiélezett helyzetekben is harcolhatunk, mint a rettenetes sztálingrádi csata vagy Berlin védelme az oroszok ellen. Egyes hadjáratokat végigjátszva alternatív összecsapásokban is részt vehetünk: a németek utolsó küldetése az Egyesült Államok elfoglalása.

Furcsa módon sokan mégis jobban kedvelik a konzervatívabb, ál-3D-s, izometrikus megjelenítésű Talonsoft játékokat. Az East Front és a West Front többek között azért aratott akkora sikert, mert komplexitásában felülmúlja a Panzer-sorozatot. A különféle harci egységek sokkal realisztikusabbak, a városok sem csak szimbolikus, elnagyolt házakból állnak, valósággal megelevenedik előttünk a terepasztal. Egy hasonló Talonsoft program, a Rising Sun játékosa az amerikaiak és japánok háborús összecsapásaiban vehet részt, s ha kedve tartja, akár a felkelő nap országának hadseregét is győzelemre vezetheti a jenkik ellen.

A harmadik jelentősebb stratégiai sorozat a szintén SSI-féle Close Combat, amely már öt résszel és egyre bővülő rajongótáborral büszkélkedhet. Aki él-hal a Ryan közlegény megmentéséért, az talán a Close Combatba tudja leginkább beleélni magát, ugyanis csapatainkat itt testközelből láthatjuk, katonáink emberi tulajdonságokkal bírnak, aminek a játékmenet szempontjából is jelentősége van. Ha tisztjeink, közlegényeink bátrak, akkor a nagyobb számú ellenség láttán is könnyebben győzelemre tudjuk vezetni őket, a különféle megpróbáltatások során viszont hajlamosak elveszíteni hidegvérüket, ilyenkor pedig előfordul, hogy fejvesztve menekülnek a csatából.

A Pearl Harbor című filmből három játékot is készítettek – sajnos ezek közül pont a stratégiai sikerült a legsilányabbra. Aki csak felhőtlen puffogtatásra vágyik, az inkább a Pearl Harbor: Zero Hour című programmal tegyen próbát: amerikai anyahajókról kell vadászgépeinkkel felszállnunk és a japán Zérók vagy hadihajóik ellen a filméhez hasonlóan veszélyes küldetéseket végrehajtanunk.

A Pearl Harbor: Defend the Fleetben szintén bebizonyíthatjuk, hogy az öbölnél tulajdonképpen nem is veszítettek az amerikaiak: Cuba Gooding Jr filmbéli szerepébe beleélve magunkat pályáról-pályára verhetjük vissza a japán Zérók irreálisan nagyszámú repülőrajait.

Talán egyetlen játék sem tudja annyira visszaadni a film hollywoodi feeling-jét, mint a jó pár éve megjelent Pacific Strike. Az Origin játékának legelején Ben Affleck-stílusú fenegyerek amerikai pilótahősökkel kell a Pearl Harbor film csúcsjelenetéhez hasonló drámai események során az öbölben épen maradt vadászgépekbe pattannunk, és azon nyomban hősiesen szembeszállnunk a támadó Zérókkal. A mára kissé elavult grafikát leszámítva a beleélés itt a legtökéletesebb: a teljességhez már csak a divatos Aviator napszemüveg hiányzik…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/08 17. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3396