KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/november
• Szilágyi Ákos: Szovjet triptichon Ellenőrzés az utakon
• Zalán Vince: Máglyába rakott fejfák Búcsúzás
• Lengyel László: „Aggyakijamijár” Kovbojok
• Ardai Zoltán: Égszínkékben A rejtőzködő
• Schubert Gusztáv: A brácsaverseny elmaradt Első kétszáz évem
• Kornis Mihály: Szép Európa, hol vagy? Egy faun megkésett délutánja
• Debreczeni Júlia: A kaméleon-szindróma Zelig
• Lukácsy Sándor: Koreohistória A bál
• Báron György: Odüsszeusz nem tér haza Utazás Kithirára
FESZTIVÁL
• Fáber András: Zátony és örvény között Taormina

• Hegyi Gyula: Kettős kötöttségben Egyiptomi filmek
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: Moszkvai csata I–II.
• Kovács Ágnes: Bocsáss meg, Madárijesztő!
• Székely Gabriella: Macskafogó
• Kabai József: A flotta kedvence
• Gáti Péter: Az első lovashadsereg
• Nóvé Béla: Alsino és a kondorkeselyű
• Nóvé Béla: Gyilkosság a nemzeti szenátusban
• Szemadám György: A vörös szív lovagja
• Justyák János: A holtak tanítják az élőket
• Harmat György: A birsalma illata
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Amatőr videósok találkozója Siófokon
KRÓNIKA
• N. N.: Török filmhét
• N. N.: Görög filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A holtak tanítják az élőket

Justyák János

 

A fiatal, gátlástalanul pénz-hajhász autószerviz-vezető és a hasonló korú, lelkiismeretes sebészorvos véletlen, de mégis törvényszerű találkozásának történetéből nem nehéz kibogozni a rendező szándékát. A gyomorműtéten átesett Emil, saját környezetének felfogásából kiindulva, elképzelhetetlennek tartja, hogy műtétje sikerülhetett, mivel Daniel – az orvosa – visszaadja az először elfogadott hálapénzt. (Emil tudniillik mindig „becsületesen” visszaadja azt, ha nem tud megjavíttatni egy autót.) Így fokozatosan „megbizonyosodik” gyógyíthatatlan betegségéről. Végső elkeseredésében fürdőköpenyben veti ki magát a kórház folyosójának hatalmas panorámaüvegén keresztül az utcára, ezzel nem kis lelkifurdalást szerezve az amúgy is gyermeki érzületű, fiatal orvosnak. Ezek után a néző töprenghet, vajon miért ez a tragikus befejezés? Minden valószínűség szerint a rendezőnek azért volt szüksége rá, hogy a lassú cselekménybonyolítás után a film végén történjék is valami. Mert vélhető indítéka, hogy e két, merőben ellentétes karakter párhuzamos sorsán át lenyomatát adja a korrupció, a kisszerű, rosszindulatú munkahelyi áskálódások és ennek jellegzetes figuráinak világáról, meglehetősen laposra sikeredett. Érdekes viszont, hogy Martin Holly filmjének zenéje mennyire emlékeztet az úgynevezett road movie-k kellemes hangzású dallamaira.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5685