KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/november
• Szilágyi Ákos: Szovjet triptichon Ellenőrzés az utakon
• Zalán Vince: Máglyába rakott fejfák Búcsúzás
• Lengyel László: „Aggyakijamijár” Kovbojok
• Ardai Zoltán: Égszínkékben A rejtőzködő
• Schubert Gusztáv: A brácsaverseny elmaradt Első kétszáz évem
• Kornis Mihály: Szép Európa, hol vagy? Egy faun megkésett délutánja
• Debreczeni Júlia: A kaméleon-szindróma Zelig
• Lukácsy Sándor: Koreohistória A bál
• Báron György: Odüsszeusz nem tér haza Utazás Kithirára
FESZTIVÁL
• Fáber András: Zátony és örvény között Taormina

• Hegyi Gyula: Kettős kötöttségben Egyiptomi filmek
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: Moszkvai csata I–II.
• Kovács Ágnes: Bocsáss meg, Madárijesztő!
• Székely Gabriella: Macskafogó
• Kabai József: A flotta kedvence
• Gáti Péter: Az első lovashadsereg
• Nóvé Béla: Alsino és a kondorkeselyű
• Nóvé Béla: Gyilkosság a nemzeti szenátusban
• Szemadám György: A vörös szív lovagja
• Justyák János: A holtak tanítják az élőket
• Harmat György: A birsalma illata
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Amatőr videósok találkozója Siófokon
KRÓNIKA
• N. N.: Török filmhét
• N. N.: Görög filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A vörös szív lovagja

Szemadám György

 

Fenti cím alatt vetített opusz láttán a következő kérdések tolultak föl bennem: az animáció (mely, mint tudjuk: latin kifejezés) nem azt jelenti-é, hogy: élénkség, lelkesedés, kedv (vö.: Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó 1974)? Egyszóval: egy animációs filmtől nem várható-e el joggal, hogy élénkséget (mozgást), lelkességet (önálló személyiséget), továbbá kedvet (szellemet) varázsoljon bábuiba, s hogy azokon keresztül minket, nézőket is animáljon ( = lelkesítsen)? Ha pedig ez igaz, akkor hová tegyem azt a jó hosszú, moziban látható, rajzolt figurák mozgatásával keltett látványosságot, mely szemlátomást debil négyévesek egy órányi fékentartására készült? S vajon van-e olyan debil négyéves, akit öt vagy hat bábu állandóan ismétlődő konfliktusa ily hosszan leköt? Tegyük föl: van, ám azt mégis megkérdezem, hogy miért kell mindenáron játékfilm-hosszúságú filmet gyártani egy tízperces – bábszínpadon ugyanúgy (sőt jobban) előadható – ötletből? S ha már grafikai ötletekre, animációs megoldásokra és bravúros trükkökre ezúttal nem is vesztegethetjük a szót, miért kell rögtön, a film első kockái után azt is regisztrálnunk, hogy a romantikus becsali cím alapján figyelmünkre érdemesített főhős csupán egy torz arcú fakanál – bábnak sem túl eredeti, élettelen, merev Dugódani? Hisz nem úgy viselhető-e el csupán egy óra a moziban, ha a film figuráival, de legalábbis a főhőssel azonosulni tudunk? S vajh azonosulhatunk-é egy Dugódanival? Nem jogos-e az az indulat, mely ezen – a film rendezője által adottnak vett – feltételezés regisztrálásakor születik az emberben? És nem kelt-é majd ugyanilyen indulatot a mondott debil négyévesekben is az, hogy Dugódani állandóan legyőzi őket, anélkül azonban, hogy azok számbelileg a legkisebb fogyatkozást is szenvednék? S hogy ilyenformán a bőségesen adagolt futkosások, üldözések és vívások enyhén szólva is bosszantóak? Ám melyikünknek juthatna eszébe, hogy mindez tetézhető a páratlan látványosságot kísérő narrátorszöveg „szellemdús” fordulataival. Melyikünk hát a Dugódani?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5686