KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Flep, a róka

Hollós László

 

Rövid időn belül már a második japán állatfilmet láthatjuk. De Kurahara Korejicsi, a hosszú és szentimentális Elefánt-sztori állandóan csak menetelő, unalmas ormányosai után ezúttal bájosabb s mozgékonyabb hősöket választott.

Japán legészakibb szigetének, Hokkaidónak zord vidékein él Flep, a sarki róka. Nyomon követhetjük izgalmas vadászatait, párválasztását és népes családjának egy esztendejét. Pontosan annyi időt, amennyi a sötétbarna bundájú kölykök teljes kifejlődéséhez szükséges. A film kezdetben még vidám hangvételű, az öt kisróka botladozó első lépéseit mutatja be. Később már annál tragikusabb: a megélhetésért folytatott kegyetlen küzdelem bizonyságául sorra pusztulnak el Flep családjának tagjai.

Kurahara legnagyobb érdeme, hogy kerüli a Walt Disney-féle filmekre jellemző antropomorfizálást. Nem erőszakol a rókákra olyan tulajdonságokat, amelyekkel valójában nem rendelkeznek.

Az alkotók előszeretettel alkalmazzák a lassítást, a kimerevítést és a játékfilmeknél szokásos vágásokat, s gyakran láttatják a világot a rókák szemszögéből. Az operatőrnek sikerült „elkapnia” az állati viselkedés számos megnyilvánulását és néhány valóban bravúros pillanatot.

Ennek a líraian árnyalt filmnek van egy torokszorítóan megrázó jelenete. Egy pusztulásra ítélt, vak kisróka valahogy eljut a tengerpartra. Körülötte madarak röpködnek, zajlik az élet. Ott ül a fövényen, szemben a végtelen vízzel, és a levegőbe szimatol.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/06 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6823