KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/július
KRÓNIKA
• Keresztury Dezső: Egy költő-filmes – Gyöngyössy Imre emlékére –
• N. N.: Lohr Ferenc
MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Orosz médiatáj, magyar ecsettel
• Várkonyi Tibor: A látványosság-állam Politikusok a képernyőn
CYBERVILÁG
• Almási Miklós: A néző belép a képbe Digitalizált tévémozi
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: Norsteinről jut eszembe A rajzfilm Mozartja
• Antal István: Változatok sötét húrra ©vankmajer csodaországa

• Dániel Ferenc: Ki alkalmas a megváltásra? Viridiana
• Bikácsy Gergely: El Rey
FESZTIVÁL
• Hegyi Gyula: A kivonulás szomorúsága Portugál filmhét
• Báron György: Fényírók Mediawave

• Hirsch Tibor: Másmozi A Másképp Alapítvány a Cirko-Gejzírről
• Kovács András Bálint: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Hirsch Tibor: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Bakács Tibor Settenkedő: A nyúl nem is létezik Amatőrfilm
• Lányi András: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
MÉDIA
• Kozma Gy. Uri: A reklám helye Reklám

• Bárdos Judit: Az olasz kapcsolat Római beszélgetés Giacomo Gambettivel
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Adios, companiero! Távol és mégis közel
• Turcsányi Sándor: Sissy Guitar Néha a csajok is úgy vannak vele
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: A hajsza
• Kovács András Bálint: Végzet
• Mockler János: Ments meg, mert ölnöm kell!
• Tamás Amaryllis: A szomszéd nője mindig zöldebb
• Ardai Zoltán: Lángoló jég
• Kuczogi Szilvia: Tőrbe csalva
• Fáber András: Angie
• Tamás Amaryllis: Ruby Cairo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Angie

Fáber András

A címszereplő átlagos (az átlagnál valamivel csinosabb és értelmesebb, következésképp boldogtalanabb) alsó-középosztálybeli italo-amerikai lány. „Többre vitte” apjánál, aki hentesboltban dolgozik: valami hivatalban számítógép mellett látjuk egy pillanatra. Anyjáról, aki titokzatos körülmények között hagyta el a családot, mindössze egyetlen gyűrött fényképet és néhány emlékfoszlányt őriz, meg a másság illúzióját: azt, hogy ő is „anyjára ütött”. Így aztán egy kaland kedvéért faképnél hagyja vízvezeték-szerelő élettársát, születendő gyermeke apját. A kaland balul üt ki: nem illenek egymáshoz a más szellemi és társasági szférákban otthonosan mozgó sztárügyvéddel. A gyerek megszületik (kis testi fogyatékossággal, vélhetően Isten büntetéseként a kujtorgásért, de ennek éreztetésétől a film készítőit szerencsére megóvta jó ízlésük), az eltűnt anya titka is kiderül (banálisabb és szomorúbb, mint gondoltuk volna), s a zajos italo-amerikai rokonság is békésen lármázhatna tovább, ha nem maradna egy megoldandó probléma: a gyámolításra szoruló csecsemő, a „törött szárnyacskájával”. Valahogy majd ez is elrendeződik, hisz Angie rájött: az elesettek megtalálhatják önmagukat, ha a még elesettebbeken segíteni tudnak.

A történet naivitásait enyhíti a kesernyés, illúziótlan ábrázolásmód. A bárgyú akciófilmek és bugyirózsaszín idétlenségek mai sivatagában már ennyi poszt-neorealizmus üdítően hat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=694