KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kalifornia

Reményi József Tamás

Ez a film többször is megtéveszti nézőjét. Jó darabig mintha komolyan venné azt a különös szituációt, amelyben össze van zárva egy értelmiségi pár (szociológus férfi + fotóművész hölgy) és egy lumpen kettős (bűnöző + számkivetett kamaszlány). Együtt autóznak Kalifornia felé, s kölcsönösen a sötét énjükkel hatnak egymásra: a fotós a vamp-külsejét, pornografikus felvételekhez való vonzódását, a menő, dögös nő divatját sugározza át az őt bálványozó kislányra, szociológusunk pedig tehetetlen az agresszivitás egyszerű logikájával, „férfiasságával” szemben. A helyzet abszurditását fokozza, hogy értelmiségi hőseink beteges (sorozat-)gyilkosságok helyszíneit keresik föl – könyvet írandó –, s közben észre sem veszik, hogy beteges (sorozat-)gyilkost cipelnek magukkal. Viszik – amit keresnek, s ez az amúgyis démonival kacérkodó intellektusokat különösen ironikus fényben mutatja.

Mindez azonban csak bizonyos mélységig foglalkoztatja a film alkotóit, s mind jobban belevetik magukat (belevetnek bennünket) egy sematikus akciófilm rémségei közé. A Kalifornia elveszti kesernyés báját. Mígnem az epilógusban megint fordul a kocka, s kiderül, hogy tulajdonképpen nevelési célzatú drámát láttunk, amelynek főszereplői (helyettünk) katartikus megtisztuláson mentek keresztül: a szelíden hullámzó óceán partján egy villában lehiggadt alkotómunka folyik, a történteket szociális felelősségtudattal, érzelmekkel átitatottan feldolgozó házigazda s egy ikonok témáit fotózó, diszkrét megjelenésű háziasszony jóvoltából.

Egyvalamiben, hál’ istennek, nem tudnak megtéveszteni bennünket, s ez a kamaszlány szerepében Juliette Lewisnak köszönhető. Olyan páriát alakít, aki nem véli szerencsétlennek magát, hisz nemcsak infantilisan visszamaradott, hanem viszonyítania sincs mihez. Amikor pedig már volna kihez mérnie sorsát, makacsul ragaszkodik a naivitás képzeteihez. Nem hollywoodian szánnivaló, suta, zavart, emberi teremtés. Őérte érdemes elmenni a moziba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/08 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=708