KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Ötszáz oldal a belga filmről

Gellért Gyöngyi

 

„Látván, hogy a létfontosságú termékek elképesztő ára nem álom, hanem kiábrándító valóság, egyetlen lehetőség marad, mégpedig az, hogy estéit az X moziban töltse, ahol 0,30 fr-ért válogathat a helyekben, melegben ülhet, egy időben részesül felvilágosításban és bűvöletben, ez az egyedüli takarékossági megoldás a téli estékre...” Az idézet egy 1917-es belgiumi mozgóképszínház prospektusából származik, amely a szén, nyersolaj, gyertya árát is megadja.

Vagyis: jó hatvan évvel ezelőtt nem a belga (vagy általában a) film lett volna jó, hanem olcsó a mozi? A kérdés megfogalmazása tetszhet akár erőltetettnek is, de hát...

Francis Bolen szép kivitelű, ötszáz oldalas könyvében bukkantam sok-sok hasonló „csemege” mellett erre az információra, s az idézet (és az általam hozzákapcsolt kérdés) azt hivatott tanúsítani, hogy ez a kötet igencsak rendhagyó formában dolgozza föl a belga film történetét. Címe: A belga film hiteles, anekdotikus, folklorisztikus és kritikai története a legtávolabbi kezdetektől. És valóban, szakszerű filmtörténet töredékei is benne foglaltatnak – tévedés ne essék, nem szilánkokban, hanem masszív darabokban – a kötetben, ám savát-borsát az anekdotikus hangvétel, a sztorik, dokumentumok, a belga filmművészet és filmipar általunk nem ismert belügyei (boleni megfogalmazásban a „margináliák”) s az olvasmányosság biztosítja. A lehető legkellemesebb formája ez a jó értelemben vett vulgarizáló szakirodalomnak! Bolen a belga film „hősi korszakát”, a majdnem-kezdetekét is átélte, látta Machin 1914 előtt készült filmjeit, s volt türelme összegyűjteni majd minden föllelhető dokumentumot a belga filmgyártásról és környékéről. A belga Robertson fantascope-jában, vagy Plateau phénakisticope-jában a mozgófilm őseit fedezteti föl olvasóival, s aztán lassan lépeget előre: hol apró részletekbe vész, hol nagy filmes egyéniségekkel, alkotókkal ismertet meg; Schoukens, Vanderheyden, Dekeukeleire, Storck, Cauvin neve köré gazdag munkásságot épít fel; módszeresen, külön fejezetekben mutatja be a belga film egy-egy különösen gyümölcsöző periódusát, foglalkozik a híradófilm, a rövidfilm történetével, sőt a film didaktikai szerepével, a rajz-, turisztikai, folklór-, szociográfiai filmterméssel. Természetesen bőségesen esik szó a művészfilmekről is, s az olvasó csak akkor akad meg az olvasásban, ha ebben a franciául megírt filmtörténetben flamand filmcímet próbál kisilabizálni, többnyire eredménytelenül. (Francia megfelelője ugyanis nincs föltüntetve ezeknek a filmalkotásoknak.) Kellemes emlékként villan föl benne egy-egy Asterix- vagy Tintin-epizód, miközben megtudhatja, hány horrorfilmet vagy hány meg hány jobb-rosszabb regényből készült (jobb-rosszabb) belga játékfilmet nem láthatott, hogy mi a különbség a belga-francia (sohasem említtetik vallonként!) és a belga-flamand rendezői koncepciók között, mióta léteznek filmklubok, filmarchívumok Belgiumban, milyen volt és milyen ma a belga sajtó és a film viszonya, a belga film és a televízió kapcsolata; sőt, azt is, hogy Bolen egyetlen konkrét és hivatalos adatot sem tudott összegyűjteni a Belgiumban gyártott pornófilmekről, mert a felelős minisztérium diszkrét az ilyen ügyekben, no és az idős filmrajongó, mecénás, filmkritikus Bolen „olyan” mozikba nem jár... Türelme viszont, amellyel majd tíz éven át mennyiségében tekintélyes és minőségében sem lebecsülendő belga filmtörténeti anyagot gyűjtött össze, s fűzte anekdotikus-folklorisztikus mesévé, fűszerezte személyes reflexióival, az udvariasság és szerénység köntösében néha tán nem eléggé kritikainak tetsző kommentárjaival, mindenképpen tiszteletet érdemel.

 

Histoire Authentique anecdotique, folklorique et critique du cinéma belge depuis ses plus lointaines origines – par Francis Bolen. Ed. Memo et Codec, Bruxelles, 1978


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/12 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7645