KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Szalad, szalad a filmcím...

Bajomi Lázár Endre

 

Régóta izgat a címadás kérdése, legyen szó regényről, színműről, filmről, így tehát érdeklődéssel olvastam Veress József és Csala Károly „golyóváltását” e lap idei 5. számában. Méghozzá alkotó módon izgat, hiszen mint műfordító, részben magam is ebben a cipőben járok, és ha szerénytelen lennék, megemlíteném, hogy egy-két címcsikóm ott volt a győztes befutók közt (például A huhogók vagy A faljáró).

Azt hiszem, Veress József kissé rózsásabb képet fest a valóságosnál. Jól látja, hogy sok baj van a szállóigékre vagy közmondásokra utaló címekkel, s leszögezi, hogy ezeket „címadóink mindig felülvizsgálják”. Nyilván így igaz. Viszont az is tény, hogy a vizsgálat nem mindig jár sikerrel. Kiemeli, hogy nem estek bele a mustárcsapdába, s az Orromba száll a mustár című vígjátékot nem ezzel a tükörfordítással dobták piacra, hanem az Ahová lépek, ott fű nem terem címmel. Igen ám, de a moutarde me monte au nez egyáltalán nem ezt jelenti, hanem azt, hogy „felmegy a pumpám”… Hasonló volt nemrég az eset a Szalad, szalad a külváros, magyarul éppen olyan otrombán semmitmondó címmel, mint az immár hírhedt Négyszáz csapás (ez lehetett volna például: Viharos ifjúság), mert a francia Il court, il court la banlieue olyan közismert gyermekdalra utal, amelyet minden francia ismer. Ilyen esetben mit tesz a gyakorlott és minden hájjal megkent műfordító? Sutba dobja az eredeti címet, és újat ötöl. Persze, ajánlatos, hogy ügyesebben járjon el, mint az, aki hajdan minden idők egyik legkitűnőbb francia filmjének a címét a giccses Szerelmek városával „oldotta meg” (az eredeti Les Enfants du Paradis a kakasülőn szorongó nézőkre utal, s nem azt jelenti, hogy – amint a minap is olvasható volt egy magyar lapban – A Paradicsom gyermekei…).

Bizony, nem mindig könnyű dolog a címfordítás! Bizonyítja ezt többek közt a Filmlexikon is, amelyben például Charrier 1959-es Les Dragueurs című filmjének magyar neve Kotrógépek a helyes Aszfaltbetyárok helyett (ugye, nem ugyanaz?). Még szörnyűbb, hogy egy Ronet-filmet ugyanez a lexikon a Kastélyok Spanyolországban címmel illet, holott a Châteaux en Espagne közkeletű metafora a franciában, légvárat jelent. Persze, a Mokép jobb helyzetben van: míg a lexikonszerkesztő nem láthatja a sok ezer ismertetett filmet, a filmforgalmazónak kutyakötelessége, hogy megtekintse. Ha esetleg tanácstalan, és nem érti, vagy gyanús neki az eredeti, akkor utánajár, netalán megkérdez egy szakértőt. Ez esetben nem fordulna elő, ami nemrég történt, hogy tudniillik az Henri Alleg világhírű és magyarra is átültetett könyvéből készült fi|mnek az értelmetlen A kérdés címet adja, a nálunk is megjelent mű címlapján olvasható A vallatás helyett…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/07 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7819