KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/december
GAÁL ISTVÁN
• Báron György: A képíró Gaál István
• Pörös Géza: Gazdag pillanatok Beszélgetés Gaál Istvánnal
FILMFESTÉSZET
• Lajta Gábor: Barokk mozi Jarman és Caravaggio
• Pataki Gábor: Dionüszosz farmeröltönyben Csernus és Caravaggio
ANTONIONI
• Bikácsy Gergely: Fennsík és folyóvölgy Antonioni szemhatára
BOSSZÚFILMEK
• Hungler Tímea: Fúria képében Bosszús csajok
• N. N.: Női bosszúfilmek
• Géczi Zoltán: A gyűlölet szépprózája Park Chan-wook: A bosszú ura; A bosszú asszonya
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Babel.com Velence
• Klacsán Csaba: A minőség rovására Pécs: Moveast
TELEVÍZÓ
• Hammer Ferenc: Online társadalom Digitális rendszerváltás
• Hirsch Tibor: Voltunk mi együtt is Magyar plazma
KRITIKA
• Kolozsi László: Dis városában Lányok
• Muhi Klára: Fut velünk egy rossz szekér Off Hollywood
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Persepolis
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A semmi peremén Boldog új élet
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az ismeretlen
• Vajda Judit: XXY
• Vízer Balázs: Királyság
• Pápai Zsolt: Elizabeth: Az aranykor
• Klág Dávid: Az ügynökség
• Herpai Gergely: A falka
• Tüske Zsuzsanna: A bárányok harapnak
DVD
• Csillag Márton: Pixar-rövidfilmek
• Pápai Zsolt: Üres város
• Csillag Márton: A gyilkos; A csalás
• Tosoki Gyula: Kerek rockerek
GAÁL ISTVÁN
• Kósa Ferenc: A hallgatás csöndje Búcsú Gaál Istvántól

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

XXY

Vajda Judit

XXY – argentin, 2007. Rendezte és írta: Lucia Puenzo. Kép: Natasha Braier. Zene: Andrés Goldstein és Daniel Tarrab. Szereplők: Ines Efron (Alex), Ricardo Darín (Kraken), Valeria Bertucelli (Suli), Germán Palacios (Ramiro). Gyártó: Pyramide Film / Wanda Vision. Forgalmazó: Cirkofilm – Másképp Alapítvány. Feliratos. 86 perc.

 

Habár az argentin Lucía Puenzo bemutatkozó nagyjátékfilmje már a férfi és női kromoszómákra utaló címével (és főcímével) sokat elárul témájáról, nagy sokáig csak óvatoskodva és titokzatoskodva-titkolózva járja körül saját hőseit, a világvégi uruguayi partoknál élő háromtagú családot. Holott a néző szinte már az elejétől tudhatja, mi is a 15 éves kamasz(lány), Alex nagy titka, így nem okoz valódi meglepetést később, amikor egyértelműen kiderül.

Az XXY tehát nem a meghökkentés erejére épít, és érdekes módon nem is azt próbálja ábrázolni, hogyan dolgozza fel a fiatal, hogy annyira más, mint a többiek. A néhány szereplőt mozgató mű ehelyett inkább azt vizsgálja – és ez így talán sokkal tanulságosabb a néző számára –, hogyan viszonyulnak az Alex környezetében élők egy olyan biológiai tévedéshez (?), amit tényleg nehéz ép ésszel felfogni, megérteni, elfogadni. Alex apja (A kilenc királynőből és az Aurából ismert Ricardo Darín alakítása a film egyik legfőbb erőssége), anyja, a látogatóba érkező Buenos Aires-i plasztikai sebész és családja (melynek tagja egy 16 éves fiú is) és a tengerparti kis faluban élő minden lakó kénytelen reagálni valahogy Alex létezésére. A reakciók a teljes elfogadástól, a feltétel nélküli szeretettől a morbid kíváncsiságon át a totális elutasításig, a zsigeri undorig és a kíméletlen kirekesztésig terjednek. Ezekből a viszonyulásokból áll össze a film, melynek így valódi főhőse nem is a központi alak, Alex lesz – ő csak egyfajta katalizátor: az ő segítségével, rajta keresztül ismerheti meg, mutathatja be és fogalmazhatja meg saját magát a film összes többi figurája (hiszen az a végére egyértelművé válik, hogy a fiatal nemcsak tisztában van saját identitásával, de mindennel együtt el is fogadja önmagát – nem az ő lelki fejlődéséről van tehát szó, hanem mindenki máséról).

Ezeknek a bármiféle felhajtás nélkül ábrázolt kölcsönhatásoknak köszönhetően az XXY nem lesz átütő erejű, sokkal inkább csendes és elfogadó. Éppen olyan, amilyennek az Alex körül élőknek és nekünk magunknak is lennünk kéne a másság minden formájával szemben.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9205