KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/március
KRÓNIKA
• N. N.: A 40. Magyar Filmszemle díjai
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Egy slukk New York Spike Lee rebellisei
• Géczi Zoltán: Lent, a Mississippi szívében Blues és film
• Schreiber András: A bőrszín prófétája Oscar Micheaux
• Orosdy Dániel: Virgil Tibbs Amerikája Forró éjszakában
TINIFILMEK
• Hirsch Tibor: A megszelídített dúvad Tinivámpírok
• Sepsi László: Dzsihád-generáció Kamaszhorror
• Varró Attila: A kéreg alatt Coraline és a titkos ajtó
• Alföldi Nóra: Az ártatlanság kórja High School Musical
SZKRIPT-HORROR
• Kolozsi László: Hollywoodi elsősegély Lidércnyomás forgatókönyvre
• Hamar Péter: „Az isten homloka” Móricz, a forgatókönyvíró
MOZITREND
• Deák Dániel: A mozi térben él tovább
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Zsenik a ponyván
• Harmat György: A sztár ezeregy arca
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A mások pokla
• Schubert Gusztáv: Totálkár Koccanás
• Barotányi Zoltán: Ez az a sótörés? Fonyó Gergely: Made in Hungaria
• Wostry Ferenc: Szép remények Gettómilliomos
MOZI
• Nevelős Zoltán: A felolvasó
• Kolozsi László: Kilencedik mennyország
• Pápai Zsolt: Akaratlanul
• Baski Sándor: A világ nagy, és a megváltás a sarkon ólálkodik
• Schreiber András: A Baader–Menhof csoport
• Tüske Zsuzsanna: Kétely
• Margitházi Beja: Marcela
• Varró Attila: Largo Winch
• Vajda Judit: Hét élet
• Forgács Nóra Kinga: Téli utazás
• Ádám Péter: Tintaszív
DVD
• Hungler Tímea: Nosferatu/A vámpír árnyéka
• Teszár Dávid: Meghallgatás
• Pápai Zsolt: Az igazság malmai
• Alföldi Nóra: A hiba nem az ön készülékében van

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Akaratlanul

Pápai Zsolt

De Ofrivilliga­ – ­svéd, 2008. Rendezte: Ruben Östlund. Írta: Ruben Östlund és Erik Hemmendorff. Kép: Marius Dybwad Brandrud. Szereplők: Villmar Björkman (Villmar), Linnea Cart-Lamy (Linnea), Leif Edlund (Leif), Sara Eriksson (Sara), Lola Ewerlund (Lola). Gyártó: Plattform Produktion. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 98 perc.

 

Ruben Östlund ifjú svéd rendező, két nagyjátékfilmmel, néhány dokumentum- és rövidfilmmel a háta mögött. Akaratlanul című opusza arra utal, hogy komoly szerzői ambíció fűti, amely – furcsa mód – mértéktelen és jobbára fokozhatatlan minimalizmusban jut érvényre. A sajátos ízeket sem nélkülöző, egészében mégis sikerületlen film úgy fél tucat kurta – hol párhuzamosan haladó, hol pedig egymásba érő – történetet tartalmaz, melyek árulásról, lehasznált sorsokról, elvetélt életekről, a kilátástalanságérzet szülte kisszerű tettekről szólnak. A színvilág és a karakterek rajza az ugyancsak svéd Roy Anderson fesztiválkedvenc Dalok a második emeletről című moziját idézi, a szerkezet pedig távolról a Dalok… egyik ihletőjét jelentő Buñuel-opuszt, A szabadság fantomját. Miként ott, itt is a hangsúlyok nélküli narratív szerkezet egyfajta eredendő értéknélküliséget közvetít. Ez a film nem a sokak által vágyva vágyott, szocdem mintaországot mutatja be: a megvalósult szocializmusban – Östlund szerint – nem az anyagi jólét, hanem a lelki szegénység egyenjogúsít.

Amennyire egyszerűek a – mindennek ellenére néhol mégis csak életszerűtlen – történetek, annyira puritán a film megmunkálása. Hosszú és statikus, dekomponált plánok sorakoznak egymás után, melyek közül néhány megragad a memóriában, jóllehet nem feltétlenül művészi izgalma, inkább sulykolt formatudatossága, hivalkodó minimalizmusa okán. A nyitány hosszú autófahrtját követő első, bő kétperces beállításban például kizárólag vádlikat vesz a kamera, továbbá több alkalommal nyaktól lefelé (esetleg hátulról fényképezve) látható csupán a beszélő személy feje, máskor pedig a tág plánok nem engedik látni, láttatni az akár a kép középpontjában lévő eseményeket sem.

Talán ebből fakadóan a nézőnek végig az az érzése, mintha lemaradt volna valamiről, és ez az érzés a vetítés után sem szűnik meg.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9704