KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/november
ANGER APOKALIPSZISE
• Kecskés Péter: Haragos Apokalipszis Kenneth Anger
PÓKERMOZI
• Schreiber András: A nagy beetetés Tévépóker
AMERIKAI ÁLMOK
• Jankovics Márton: Kertvárosi titkok Született feleségek
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pintér Judit: Tullio Kezich (1928–2009)
• Schreiber András: Bujtor István (1942-2009)
AMERIKAI ÁLMOK
• Vörös Adél: Álommunkák A kertvárosi Amerika
• Barotányi Zoltán: Henyék, lúzerek, Szuburbia Amerika hátsóudvara
PÓKERMOZI
• Deák Dániel: Flush back Pókerfilmek
AZ ISMERETLEN BERGMAN
• Pápai Zsolt: Nők, lelki tájban Robert Altman Bergman-trilógiája
• Gelencsér Gábor: Ördög és pokol Korai Bergmanok
• Tüske Zsuzsanna: Stockholmi randevú Ingmar Bergman: Ez itt nem történhet meg
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 3. rész
FRANCIA ÚJHULLÁM
• Dargay Marcell: Lőj a zongoristákra! Az újhullám zenéje
• Jancsó Miklós: Ó, a Nouvelle Vague!
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: Szerencsés ember a felvevőgéppel Beszélgetés Pados Gyulával
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Holdonjárók Cinefest 2009
KRITIKA
• Báron György: Történelem félárnyékban Mészáros Márta: Utolsó jelentés Annáról
• Reményi József Tamás: Érintő Mátyássy Áron: Utolsó idők
KÖNYV
• Baski Sándor: Pánik helyett Stachó László – Molnár Bálint: A médiaerőszak
MOZI
• Nevelős Zoltán: The Brothers Bloom – Szélhámos fivérek
• Schreiber András: Egy kurtizán szerelmei
• Parádi Orsolya: Páros mellékhatás
• Forgács Nóra Kinga: Welcome
• Sepsi László: Gamer – Játék a végsőkig
• Vajda Judit: Rémségek cirkusza
• Tüske Zsuzsanna: Julie & Julia – Két nő egy recept
• Varró Attila: Vakító fehérség
• Kovács Marcell: Sorority Row
• Baski Sándor: Ördög bújt beléd
E-MOZI
• Alföldi Nóra: A grófnő
MOZI
• Szabó Noémi: A Holdhercegnő
DVD
• Géczi Zoltán: Chang Cheh mesterhármasa
• Pápai Zsolt: Kis-nagy világ
• Gelencsér Gábor: Próba után
• Varga Zoltán: Leszbikus vámpírok gyilkosai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Próba után

Gelencsér Gábor

Efter repetitionen – német, 1983. Rendezte és írta: Ingmar Bergman. Kép: Sven Nykvist. Szereplők: Erland Josephson, Lena Olin, Ingrid Thulin. Forgalmazó: RTL Filmklub. 74 perc.

 

Próba után – a cím mindkét szava fontos. A próba a rendezői munka alapja, ugyanakkor az élet és a mű köztes fázisa, amikor a színészekkel történő munka során a hétköznapi tapasztalatok és kapcsolatok mintegy bedolgozódnak a formálódó előadásba/filmbe. S próba abban az értelemben, miképp lehet, lehet-e egyáltalán elválasztani a kettőt: mi játsszuk a darabot, vagy a darabok játszanak minket? Az után pedig Bergman személyes és művészi pozíciójára is utal: elkészült az utolsó mozifilm, az életmű szinte valamennyi motívumát személyes családtörténetbe vizionáló Fanny és Alexander, s most az epilógus következik. A tanulság? Az után tapasztalata egyszerre termékeny és fojtogató. Már minden megtörtént; az is, ami még esetleg várna ránk – a múlt és jövő közé szorult jelen rezignációjáról szól a Próba után.

A háromszereplős, egyetlen helyzetet kibontó, nyíltan személyes történet Bergmanhoz képest is rendkívüli intenzitással mutat be egy különös szerelmi háromszöget: az idős rendezőét, a fiatal színésznőét és a színésznő már halott, szintén színész anyjáét, aki korábban a rendező szeretője volt. A múlt a jelenben ismétlődik – a két idősíkot Bergman keresetlen egyszerűséggel kapcsolja össze a térben: a háromtételes mű középső szakaszába helyezi a már halott asszony hisztérikus nagyjelenetét, miközben lánya, hol 12 éves gyerekként, hol jelenkori valójában, mozdulatlanul ül a változatlan díszletben. Hasonló módon kettőzi meg főhőse gondolatait: dialógusát alkalmanként önreflektív belső monológjával írja felül. Egyszerre látunk egy történetet, s annak ironikus kommentárját – a színpadon vagyunk, de próba után –, egyszerre élnek meg és játszanak el egy helyzetet a történetbeli színészek. Beszélgetésük végén az idős rendező elmondja a fiatal színésznőnek, mi történne, ha most engednének vágyaiknak? Hogyan alakulna kapcsolatuk? A leírás szebb és igazabb, mint a valóság – volna. Hát ezért érdemes élni? Hát ezért érdemes élni!

Extrák: Filmográfiák; életrajzok; képgaléria; Báron György Bergman-portréja; interjú Erland Josephsonnal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9952