KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ondine

Dombai Dóra

Ondine – ír, 2010. Rendezte: Neil Jordan. Szereplők: Colin Farrell, Stephen Rea, Alicja Bachleda. Forgalmazó: ProVideo. 95 perc.

Neil Jordan sokszínű életművének legkiemelkedőbb darabjaiban rendre különféle identitáskonfliktusokat mutat be provokatív módon, öleljék fel bár a filmek jóformán a teljes zsánerpalettát, a melodrámától kezdve (Egy kapcsolat vége, Síró játék) a thrilleren át (A másik én) a horrorig (Interjú a vámpírral). Ezúttal az újabban HBO-sorozatot (Borgiák) is dirigáló rendező meglepően visszafogott darabot készített, melyben bár a kelta mitológia és a lélegzetelállító ír táj apropóján visszatér a gyökereihez, mégis tőle szokatlan hangnemet üt meg. Az Ondine tündérmesei miliőbe szublimált története még a valódi konfliktusok élét is elveszi, noha ezekben éppen nincs hiány: megjelenik alkoholizmus, szegénység és betegség egyaránt. A mítoszokkal és csodavárással keveredve mégis súlytalanná válnak a nagyon is reális problémák.

Syracuse, a halász egy napon gyönyörű, fiatal nőt fog ki hálójával a tengerből, aki a hullámsírból az életbe visszatérve nem emlékszik semmire, s a mondák mágikus nimfája után Ondine-nak nevezi magát. Syracuse nagybeteg kislánya meg van győződve róla, hogy a csodálatos vízilény fókabőrét levetve most a szárazföldön próbál szerencsét, s örökre velük marad, ha elnyeri egy halandó férfi szerelmét. A negédes alapötlet minden esetlenségéért kárpótolnak Christopher Doyle operatőr az ír partvidéket pásztázó képei. A szürke párákkal telített, szemlélődő tempójú felvételek tökéletes közeget teremtenek egy varázslatos történethez, a film legértékesebb momentuma pedig éppen a mese és valóság egymásba játszatása az elbeszélés első szakaszában. A nagy kérdés sokáig az, vajon diadalmaskodik-e a mesék világában kalandozó gyermeki képzelet a hétköznapi realitás felett? A végső pillanatban azonban éles hangulati váltással a film visszarántja nézőjét a káprázatos fantáziavilágból a piti drogügyletek rögvalóságába. A kíméletlen fordulatot aláhúzza az utolsó tíz perc markánsan eltérő vizualitása is: a hangulatfestő szemlélődést expresszíven stilizált képi világ váltja fel. A túlhajszolt finálé a tündérmesét ellenpontozó, nagy horderejű fordulat is lehetne, azonban végeredményben kifejtetlennek tetszik: karakteres gesztus helyett csupán a minden giccsességével együtt is bájos történet váratlan és értelmetlenül akciódús rövidre zárása marad.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11092