DVDNői fénySoós Tamás Dénes
Clair de femme –
francia–olasz–nyugatnémet, 1979. Rendezte: Costa-Gavras. Szereplők: Yves
Montand, Romy Schneider, Lila Kedrova. Forgalmazó: Mirax. 98 perc.
A szmört – mondja az alkoholista
kutyaidomár a játékidő során szinte végig részeg Michelnek –, a szerbek szava a
halálra, és sokkal jobban kifejezi annak lényegét, mint a fennköltebb hangzású
francia variáns. Costa-Gavras filmjének akár mottója is lehetne ez a
vargabetűkkel teli, borgőzös párbeszéd: alig vagyunk túl Michel (Yves Montand)
és Lydia (Romy Schneider) közhelyes találkozásán (taxiajtóval csapják ki a
bevásárlószatyrot a nő kezéből), máris gyász sújtotta életekről meg alattomos
halálról folyik a diskurzus. A Női fény
egyértelműen Gavras legfurcsább filmje, ami nem kis teljesítmény A nyaktiló ismeretében: az
intellektuális politikai bűnfilmekre szakosodott rendező olyan melankolikus
melodrámát rendezett, ami önmaga paródiájának is beillik. Lehetetlen
megállapítani, hogy direkt szabotálja-e Gavras a nézőstimuláló dramaturgiai
fogásokat, vagy csak azért rendez ilyen modorosan és élettelenül, mert nem otthonos
ebben a műfajban.
Naiv szerelmesek helyett
gyötrődő intellektuelekről mesél, akik között nem is annyira a kölcsönös
vonzódás, mint inkább a szenvedés megosztása teremt kapcsolatot. Michel a
feleségét, Lydia a lányát vesztette el, kínjukon a gyorsan szőtt románc
önámításával enyhítenek. A színjáték beismerése ellenére se csüggedt, csak
abszurd a hangulat: a kitartóan vedelő Michel boldog-boldogtalanba beleköt,
gúnyolja a burzsoákat, a japán turistákat, a szenvedésre berendezkedett
zsidókat, a halálra váró artistákat. Közben a night club színpadán majom táncol
az optimizmust jelképező rózsaszín kutyával: az ebidomár Galba főművében –
mondja a részeg csapos a magát cinikusra ivó Michelnek – benne van minden: „gúny,
megalázottság, lét-nemlét kérdése”. Michel pusztán gusztustalannak titulálja.
Kérdéses, hogy a Női fény szerzői
önreflexió-e – mindenesetre a fináléra kiderül, mit gondol létről, nemlétről a
rendező. Hotelszobában, magányosan terül el az artista teteme. A majma
ölelgeti, majd bekapcsolja a gramofont: táncra kéri a rózsaszín ebet. Nem csak
alattomos, de groteszk is ez a szmört.
Extrák: semmi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 622 átlag: 5.55 |
 |
|
