KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A föld átka, a szerelem átka

Greskovits Béla

 

Kérjük a magyar nézőt – ha rászánta az időt – megértő türelemmel kövesse végig ezt a Liviu Rebreanu 1920-ban írt híres regénye nyomán készült csaknem négyórás történelmi filmeposzt! Kérjük, csitítsa érzékenységét, melyet sérthet, hogy a filmben sommásan „idegeneknek” minősítik az Osztrák–Magyar Monarchia keleti területeinek nemromán lakóit! És ne hagyja ott az első félóra múltán az előadást, még ha úgy tetszik is, hogy ekkorra „pacsirtás” nemzeti idillé szelídül a hegyi román falucska lakóinak minden gondja-baja. Adjon esélyt a rendezőnek, hogy bebizonyítsa: józanabbul gondolkodik népe történelméről, mint egyik filmalakja, a falusi tanítóné, aki „ráolvasásként” hajtogatja az „Ej, istenem, hisz mindnyájan románok vagyunk!” összebékítő szentenciáját. Mircea Mureşan, a román rendező, megérdemli a türelmet.

Mert paraszt-hősei gondolkodásmódjától, életvitelétől – miként a regényben – mi sem áll távolabb, mint hogy olyasmin morfondírozzanak, egyszerűen „csak” románok-e vagy „Traján és Decebál leszármazottai”. Azt azonban jól tudják magukról, hogy jogfosztottak és szegények (vagy, ha gazdagabbak, hát életük keserve árán azok) így számukra nem természetes jog, hanem bűnbe vivő átok a „föld” és a „szerelem”. Elátkozott, tragédiái alak Ion, a szegénylegény, aki tisztessége, embersége árán szerez földet és feleséget, hogy aztán a felesége élete árán szerelemhez jusson, s végül szerelméért életétől is megfosztassék. Mureşan filmjében a nép történelme egyszerre több és kevesebb, mint a kokárdás, csinnadrattás „nemzeti történelem”. Mindenképpen más, s e különbségről nem csupán a balladái sorsok gonoszul ívelő szépsége tanúskodik. Mert vagyoni, hatalmi, emberi torzsalkodásban pukkan itt szét a falusi vezető réteg, a pap, a tanítók idillje is, a mindennapok hiteles sérelmeivé, kicsinyes bosszúivá.

A realistább történelemszemlélet igénye perel csöndesen e műben az egyoldalú, mítoszvilággal.

„Itt és most” ez nem kevés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6929