KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A bűn árnyékában

Tosoki Gyula

Le menace – francia, 1977. Rendezte: Alain Corneau. Szereplők: Yves Montand, Carole Laure, Jean-François Balmer. Forgalmazó: Európa Records. 112 perc.

 

Az elrontott film nem egyenlő a rossz filmmel, tudvalevő, hogy olykor egy elhibázott mozi is lehet príma. Alain Corneau 1977-es munkája tökéletesen illusztrálja ezt a tételt, hiszen pazar ötletekkel van tele, mégis problematikus. A közhelyes magyar cím tucatfilmet ígér ugyan, de kifejezetten műfajtörő bűnügyi darabról van szó, amellyel mindössze annyi a gond, hogy egyes újszerűbb megoldásai nem minden esetben erősítik, hanem itt-ott gyengítik a végeredményt.

Az alapszituáció érdekes, hiányzik ugyanis belőle a gyilkos, miközben van benne haláleset, és ártatlanul megvádolt gyanúsított is akad. A nyitány egy szerelmi háromszög áldatlan viszonyai közé vezet be, majd pedig a woman-in-peril-mesék nyomvonalára áll a film, de a Corneau direktor ahelyett, hogy akkurátusan a veszélyeztetett áldozatra koncentrálna, a thrillerek zsigeri feszültségét a krimik szellemi izgalmával kezdi keverni. Ez jóllehet különös megoldás, de koránt sincs a munkája hátrányára, elsősorban azért, mert az új és újabb fordulatok záporában a nézőnek nincs ideje holmi zsánerkonvenciókon rágódni. Gondot jelent viszont, hogy egy bűnös nélküli bűnfilmben nem méltányos büntetést kiszabni a figurákra, márpedig a rendező nem képes ellenállni a kísértésnek. Ráadásul a főszerepet adó Yves Montand legendás szerepét, A félelem bérét, továbbá Spielberg Párbaját is megidéző, grandiózus(nak szánt) végjelenet nem csak a tömegfilmekben jobbára tiszteletben tartott, elemi erkölcsi érzékkel megy szembe, hanem művészi szempontból sem makulátlan. Míg a film első kilencven perce példás tempójú, addig az utolsó húsz már nem az, és a terjengős zárójeleneten a míves technikai kivitelezés sem segít.

Alain Corneau filmje tehát nem mentes a hibáktól, de feszült és figyelemreméltó darab, ráadásul az értékét két izgalmas kamaraalakítás is emeli: Montand csuklóból hozott figurája felejthető ugyan, de Maria Dubois a feleség és Jean-François Balmer a nyomozó szerepében remekül mutat.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11578