MoziIdaVarga Balázs
Ida – lengyel, 2013.
Rendezte: Pawel Pawlikowski. Írta: Rebecca Lenkiewicz. Kép: Ryszard Lenczewski.
Zene: Kristian Eidnes Andersen. Szereplők: Agata Trzebuchowska (Ida), Agata
Kulesza (Wanda), Joanna Kulig (énekes), Jerzy Trela (Szymon). Gyártó: Opus Film
/ Canal+ Polska. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos.
80 perc.
A huszadik századi lengyel történelmi és
társadalmi traumák feldolgozása, a nemzeti önismeret drámája Wajdáék nemzedéke
óta a lengyel filmkultúra központi témája. A klasszikusokat idehaza is jól
ismerjük, a kortárs klasszikusok azonban csak elvétve, jobbára fesztiválokon
jutnak el a hazai mozikba. Pawel Pawlikowski új filmje végre kivétel a sorban.
Az Ida az 1960-as években játszódik,
az 1940-es évekre tekint vissza, mégis, aktuálisabb talán nem is lehetne. És
nemcsak lengyel kontextusban.
Pawlikowski korábban
kemény BBC-dokumentumfilmekkel, illetve két míves, brit színekben készített
filmmel, Az utolsó menedék
migráns-drámájával, illetve a Szerelmem
nyara tinédzsertörténetével szerzett nevet magának. Az Ida az első lengyel filmje. Nagyon más, mint a korábbiak. A metsző
történelmi analízis, az identitásdráma, a kristálytiszta fekete-fehér
kompozíciók, a napjainkban oly szokatlan 4:3-as képarány inkább a modernista
szerzőket, Bresson, Bergman, Kawalerowicz hatvanas évekbeli hűvös drámáit
idézi, mint kortárs filmeket. A film hőse, a kolostorban nevelkedett árva lány
fogadalomtétele előtt pár nappal, a rendfőnök akaratának engedelmeskedve keresi
fel nagynénjét. Tőle tudja meg, hogy igazi neve Ida, és hogy családját a
második világháború idején egy zsidóellenes lengyel pogromban veszítette el. A
film a két nő érzelmi, mentális és tényleges útját kíséri végig a hatvanas évek
elejének szürke, kopott lengyel világában. Az ártatlan lány, aki most szembesül
a múltjával, és a kiégett, alkoholista asszony, aki az ötvenes években a
sztálinista koncepciós perek vérbírája volt, és akinek saját magával, Idával, a
családjával és a környezetével is elszámolnivalója van, együtt járják be ezt az
utat, de mindketten maguk hozzák meg a döntést, hogy mit kezdenek a frissen
megtudott, illetve a magukba temetett és újonnan előhívott tudással. Mindkét nő
végigmegy, illetve elindul a saját útján. Pawlikowski filmje maníroktól
mentesen, egyszerre távolságtartóan és mégis empatikusan mutatja meg Ida és
Wanda párhuzamos történetét. És közben ott van a háttérben a hatvanas évek
elejének Lengyelországa, a füstös klubokban szóló jazz, a falusi kocsmák
lefojtott agressziója, az elhallgatás, elhallgattatás, levegőtlenség nyomasztó
atmoszférája. Az Ida nagyon pontos és
nagyon feszes film az önismeret terhéről és a szuverenitásról. Arról, hogy mit
tesz nőnek lenni, katolikusnak lenni, zsidónak lenni – embernek lenni és annak
maradni a huszadik század Lengyelországában.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 330 átlag: 6.04 |
 |
|
