KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Miranda

Jakab Kriszta

 

Frank (John Simm) rezignáltan éli könyvtárosként szürke hétköznapjait, míg egy nap besétál kiskabátban a végzet asszonya, Miranda (Christina Ricci). A megbabonázott fiúnak sikerül a titokzatos idegent randira invitálni, s a következő néhány nap a „csokoládé, cigaretta, kondomok és a dugás” jegyében telik. A tünemény azonban néha nem tűnik őszintének. És lőn: az álom egy pillanat alatt káosszá válik, amikor a lány eltűnik, Frank pedig a nyomába ered. Hamarosan szélhámosok, perverzek világában bolyong, Mirandáról pedig kiderül, hogy korántsem táncosnő, hanem egy perverz multimilliomos dominája és egy ingatlanspekuláns csalimadara is egyben. De vajon melyik lehet az igazi arca? Milyen szerep juthat ebben a zűrzavarban Franknek?

A Mirandát a tavalyi Sundance Filmfesztiválon mutatták be. Rendezője az Emmy-díjas Marc Munden, aki eddig főleg dokumentumfilmeket és tévéjátékokat készített, A hiúság vására című tévéfilmsorozatért pedig BAFTA-díjra jelölték. A film alapötletéül Rob Young (Anglia egyik legprovokatívabb forgatókönyvírója) egy rövid színdarabja szolgált. A szerző által előadott monológ eredetileg ott ért véget, amikor a lány eltűnik; a továbbiakhoz egy akkori titokzatos londoni bűnügy adta az inspirációt.

A világ filmforgalmazói mégsem haraptak a filmre, a hazai forgalmazó talán Christina Ricci rajongótáborában bízik. Mert kétségtelen, a jól fejlett tinilány maga a borzongás mini boszorkánya: ő Wednesday az Addams Familyl, a szőke boszorka Az álmosvölgy legendájából, aki most vörös hétköznapi lányként és fekete végzetasszonyaként próbálkozik.

Nehéz lenne eldönteni, hogy tévedésből pszichothrillernek álcázott romantikus komédiát látunk, vagy ez alkotói koncepció volt. Miranda eltérő személyiségei azonban sajnos inkább emlékeztetnek állandó jelmezcserére, mint egy sokoldalú személyiség megnyilvánulásaira.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2095