KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kuszkusz titka

Vajda Judit

Le Graine et le Mulet – francia, 2007. Rendezte és írta: Abdel Kechiche. Kép: Lubomir Bakchev. Szereplők: Habib Boufares (Slimane Beiji), Hafsia Herzi (Rym), Farida Benkhetache (Karima), Abdelhamid Aktouche (Hamid), Bouraouïa Marzouk (Souad). Gyártó: Pathé Renn / Hirsch. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 151 perc.

 

A kuszkusz titka, hogy sokkal több egyszerű ételnél: lehet beszédtéma a családi ebédnél vagy akkor, ha el kell terelni a szót valami kínos dologról; jelenthet megélhetést, egy egész életében keményen dolgozó algériai emigráns férfi utolsó mentsvárát, vagy képviselheti a hagyományt, a gyökereket a dél-francia kikötővárosban élő, népes észak-afrikai bevándorlócsalád számára és végül okozhat tragédiát is. A kuszkusz túlnőhet saját jelentőségén – összetartó ereje ugyanúgy lehet, mint széthúzó. És mindez meg is jelenik Abdellatif Kechiche díjak egész sorával jutalmazott filmjében. Kívülről-belülről, oda-vissza megismerhetjük belőle Franciaország észak-afrikai bevándorlóinak életét, a zajos felfordulást, ami családi összejöveteleiket jellemzi, a morcos volt feleséget, aki úgy valósítja meg önmagát, hogy remek kuszkuszt tud készíteni, a família minden tagját, még az egymás közötti gonoszkodásokat, szurkálódásokat, megcsalásokat is.

A tunéziai származású, Nizzában nevelkedett rendező már korábbi filmjeivel is (Voltaire hibája, A kitérés) az észak-afrikai/arab bevándorlók sorsának krónikása volt, A kuszkusz titkával pedig egyben a francia „beszélgetős filmek” hagyományaihoz is kapcsolódik (azzal a különbséggel, hogy itt nem gördülékenyen megírt, könnyed beszélgetésekről, hanem dokumentarista módon, szinte „home video-szerűen” felvett, az unalomig életszerű társalgásokról van szó): a végső nagyjelenetet leszámítva akció alig van benne, csupa párbeszéd és hosszas beszélgetés viszi előre a cselekményt.

Ezeket a csaknem valós időben ábrázolt társalgásokat lehetett volna talán feszesebbre vágni, magát a filmet kicsit jobban megszerkeszteni, de A kuszkusz zárlatára, az extatikus hastáncjelenetre és a főhős szó szoros értelmében szívbemarkoló nagy rohanására még sokáig emlékezni fogunk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9660