KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zero Patience

Tamás Amaryllis

Zenés filmparadoxon: „filmopera” az AIDS-ről. A szokatlan műfaji párosítás a lassan devalválódni látszó „te sem vagy más”-kampány eseményszámba menő bemutatója. Az ismeretterjesztői tudálékosságot szarkasztikus képi árnyalással ötvözi, mindvégig ízlésesen – a kényesebb lelkeknek is lehetőséget adva arra, hogy ne fordulhassunk el a kor „prózai” problémáitól. Az AIDS-tragikomédiából hiányzik az igazi mese, a hős és a pszichológiai szféra. Itt a lélek és a jellem: ellenpólusa a valós világnak, s a film varázsa éppen abban áll, hogy lebegő könnyedséggel kokettál a káosszal. Szabadon áramolhatnak a nézői gondolatok – mindenfajta racionális, morális és esztétikai cenzúra nélkül.

A nyugati melegfilm-kultúra e reprezentánsa olyan, akár egy szürreális álom. A lét realitásának és irrealitásának fantasztikumával és bonyolultságának minden abszurditásával. A kanadai filmet csak a Cirko Gejzír vetíti a British Council segítségének köszönhetően, minden hónap harmadik és negyedik péntekjén – a Meleg Napokon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1002