KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A 222-es járat

Faragó Zsuzsa

 

Az esti New York nagyon fényes, nagyon hangos, nagyon színes képeivel kezdődik A 222-es járat című szovjet film. A néző fokozódó érdeklődéssel nézi ezeket a képsorokat, s meglepve tapasztalja, hogy Szergej Asztahov kamerája Jelfedező szimpátiával figyeli a „bűnös város” életét.

Ez a nyitottság már csak azért is figyelemre méltó, mert a film éppenséggel egy szovjet–amerikai konfliktus, egy néhány évvel ezelőtt lezajlott politikai botrány történetét dolgozza fel meglehetős hűséggel: egy szovjet táncosnő-sportoló házaspár amerikai turnéjáról csak a feleség térne haza, idő előtt, hogy a férje disszidálása miatti provokációt megelőzze. Ám az amerikai hatóságok a repülőgépet, fedélzetén száznál több szovjet és amerikai utassal, nem engedik felszállni. Több napos, sok menetes tárgyalás kezdődik...

Pergő kalandfilm helyett komótos politikai krimit rendezett Szergej Mikaeljan. Az érzelmességet viszont jól eltalált arányban adagolt irónia és önirónia mérsékli.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5247