KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Üzenet az űrből

Harmat György

 

Fehér ruhás hercegnő, aki segítséget kér az „intergalaktikus gonoszok” ellen; kedves, emberszabású robot; ősi népmese és lovagtörténet, meg modern western, s mindez science-fiction keretben. Nem, nem a Csillagok háborúját jellemeztem, hanem az Üzenet az űrből című japán filmkészítményt. Ez utóbbiból minden hiányzik, ami Lucas filmjét emlékezetessé tette: a tökéletes apparátus, amely képes a maximális illúziót kelteni, sodró lendület, szellemes elegancia, báj, mesés izgalom, egyszóval: a varázslat.

Egy vonatkozásban mégis jelentősnek tartom e teljesítményt. A jó műben a részletek megváltoztathatatlanok, minden eszköz egymást feltételezi és erősíti. Ebben a filmben viszont ízléstelenek a díszletek, külsődleges a színészi játék, a szituációknak nincs mesei hitelességük és így tovább. Minden mozzanat olyan gyenge, hogy az már-már elismerésre méltó. Az ilyen masszívan rossz műnek is van saját világa. Ajánlhatom tehát azoknak, akik (mint én is) perverz élvezetüket lelik a „totális elhibázottság” komikumában. Fukazaku, a rendező, George Lucas „köpönyegéből” akart volna előbújni, de belegabalyodott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7431