KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Élned kell!

Barna Márta

Igencsak steril környezetben, zömmel egy erdei gödörben feszült lélektani párbaj folyik apa és fia között. A második világháború utolsó napjaiban a nácizmus eszméivel jócskán beoltott tizenöt éves Wolfgang a frontra készül. Apja nem engedi gyermekét a biztos halálba, éjszaka erőszakkal elhurcolja a közeli erdőbe. Küzdelmük tipikus patthelyzetben oldódik meg. A megtérés ára az apa halála.

A furcsa környezet némileg árt a történet hitelének. Lehetséges, hogy maximum félnapi járóföldre a falutól legalább egy hét elteljen, míg a Hitlerjugend-csapat megtalálja a rejtőzködőket, bár körözési parancsot adtak ki ellenük? Persze a háború végi káoszra sok minden ráfogható. Kétségtelenül zavaró viszont a film meglehetősen iskolás nyelvezete. Didaktikus módszernek tűnt az örökösen fölbukkanó sakktábla a játszma szimbólumaként. A rokonszenvesen szűkszavú jelenetek képi világa erősen túlkomponált. Az arcra, kézre figyelő közelképek szűnni nem akaró sorozata rontja az egyébként is kissé mesterkélt alaphelyzet természetes tónusait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7695