KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bajtársak

Zsilka László

 

A téma jobb filmet ígért.

A frontról hazatért fiatal jugoszláv ellenállóknak újra bele kell illeszkedniük kisvárosuk miliőjébe. Amikor elmentek, gimnazisták voltak, most megint az iskolapad várja őket. Csakhogy azóta igencsak megváltozott a világ körülöttük, mások lettek ők is. Nehezen tűrik az iskolai fegyelmet, régi tanáraikat a háborúban mutatott gyávaságuk miatt lenézik, megvetik. Szokatlan számukra az új társadalmi rend építésével sajnálatos módon együtt jelentkező dogatizmus, túlzásba vitt „forradalmiság”, ártatlan emberek meghurcoltatása. A bajtársak – négy fiú és egy lány – a fronton más célokért harcoltak, más, igazabb, becsületesebb törvények szerint éltek. A kétféle morál „összeütköztetése” érdekes és izgalmas filmre adott volna lehetőséget. Az alkotók azonban csak „játszottak” ezzel a gondolattal. Szentimentális szerelmi kapcsolatok, látványos vadnyugati verekedések ábrázolásával próbálják meg eladni filmjüket. A váratlan, tragikus fordulat: az egyik bajtárs halála, teljesen felesleges, csak azért van rá szükség, hogy még felemelőbb legyen a boldog vég. Hőseink a matura után tiszta ingben, simára borotváltan indulnak Belgrádba, az egyetemre – a szebb jövő felé.

A Bajtársak egyetlen erénye a sűrűn felhangzó délszláv dalokban, zenében rejlik. Ám egy filmnek a szemhez és az értelemhez is illik szólnia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6954