KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/április
KRÓNIKA
• Peternák Miklós: Magánvíziók Japán videóantológia
• N. N.: Mediawave ’93 Győr
• N. N.: A Filmvilág-klubban
• N. N.: Kedves Olvasóink!
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Éj anyánk Filmszemle után
• Turcsányi Sándor: A vörös, a fekete meg a kék A fiatal magyar film
• Sipos Júlia: Egymásra nézve Nemzedéki beszélgetések
• Báron György: Tükröm, tükröm... Dokumentumfilm
• Dárdai Zsuzsa: Az ózdi dosszié Beszélgetés Almási Tamással
KRITIKA
• György Péter: A szemüveg komédiája Anna filmje
• Hirsch Tibor: A mosodás Minarik Csodaországban Hoppá
• Bakács Tibor Settenkedő: A hely szelleme Blue Box
• Gelencsér Gábor: Ideiglenes vadászmezők Indián tél

• Trosin Alekszandr: Oroszországból, Szerelemmel avagy Isten hozta a véres vurstliban Moszkvai moziban
• Földényi F. László: Angol melankólia Terence Davies
• Kozma György: A légy és a mézespohár Greenaway kisfilmjei
KRITIKA
• Takács Ferenc: Az élősdiség dicsérete Orlando
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Dallas-univerzum A történetmondás mágiája
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Egy asszony illata
• Turcsányi Sándor: Az utolsó mohikán
• Barotányi Zoltán: Trespass
• Turcsányi Sándor: Öböl-akció
• Sneé Péter: Mondvacsinált hős
• Tamás Amaryllis: Több, mint testőr
• Sneé Péter: Ruby
• Sárközi Dezső: Úszó erőd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szökevény

Békés Pál

Szerencsére nem maradunk egyedül ezzel a megérzésünkkel, hiszen ugyanígy vélekedik róla a kórházban szinte mindenki. A rendezőről nem is beszélve. Így azután semmi sem gátol bennünket, hogy drukkoljunk neki. Szurkolunk is tiszta szívvel – igazán rászorul a szerencsétlen. Amikor életfogytigra ítélik, majd egy országúti baleset révén kiszabadul, egyszeriben megmutatkoznak igazi képességei. Ez az ember úgy menekül, rejtőzik, bújik, bujkál, lapul, lapít, sunyít, dekkol, hogy az már művészet. Holott a sors és a chicagói rendőrség szolgálati beosztása párját ritkítóan szívós kapót oszt rá. A film legjobb egyharmada akár a „Vadászjelenetek Közép-Illinois-ból” alcímet is viselhetné. Üldöző és üldözött nagy párharcának, a róka és a falka, a műnyúl és az agár, a borz és a kotorékeb halálosan harmonikus kettősének vagyunk szemtanúi. Mire Harrison Ford felgöngyölíti a szálakat, és futtában, menekültében is megfejti, hogy ki és miért gyilkolta meg feleségét, a vadász megkedveli a vadat. (Közben az üldöző alkalmanként megpróbálja szitává lőni áldozatát, ám az üldözött a belékódolt humánum okán kétszer is megmenti a kopó életét.) Mire bilincs kattan Harrison Ford csuklójára, cinkos mosoly derül a nagy párharc részeseinek barázdált arcára. Becsülik egymást, mert nem alkuvó ellenfelet ismertek meg másikban. Meg aztán férfiak volnának mindketten. Talpig. Kemények és derekasak. Vagy mi a szösz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1057