MoziAz én csontsovány nővéremBaski Sándor
Min
lilla syster – svéd, 2015. Rendezte és írta: Sanna Lenken. Kép: Moritz
Schultheis. Zene: Jutbring Per Störby. Szereplők: Rebecka Josephson (Stella),
Amy Diamond (Katja), Henrik Norlén (Lasse), Annika Hallin (Karin), Maxim Mehmet
(Jacob). Gyártó: Film Vast / Tangy / Fortune Cookie Filmproduktion. Forgalmazó:
Vertigo Média Kft. Feliratos. 95
perc.
Az
anorexia és bulimia nem tartozik az agyontárgyalt filmtémákhoz, és csak részben
azért, mert maga a jelenség is viszonylag új. Nyomósabb ok talán, hogy a
közvélemény máig úri passzióként, a felsőbb osztályok és a celebritások
hóbortjaként tekint rá, így azonosulási pontokat is nehezebb találni.
A
betegség valójában már rég „leszivárgott”, köszönhetően többek közt a média közvetítő
szerepének, ráadásul – a szenvedélybetegségekhez hasonlóan – itt sem csak az
érintetteknek kell válogatott kínokat kiállniuk, de a hozzátartozóknak is.
Malgorzata
Szumowska legutóbbi filmje is ezt az aspektust emeli ki: a Test jórészt nem is az anyja elvesztése miatt koplaló, szuicid
kamaszlány, hanem a tehetetlen apa, illetve az unortodox módszereket használó
pszichiáter szemszögéből láttatja a történetet. Ahogy a címe is jelzi, Az én csontsovány nővérem is ugyanezen
kotta nyomán készült, de a lengyel rendezővel ellentétben az elsőfilmes svéd
Sanna Lenken nem tesz engedményeket: kamerája végig a húgot, Stellát követi,
aki kénytelen passzívan végignézni műkorcsolyázó nővére önpusztítását.
Az
író-rendező tankönyvi módon veszi lajstromba a betegség tüneteit, kezdve a
baljós előjelektől az önbecsapás fázisán át a valóságkép teljes eltorzulásig,
és kérdéseket tesz fel többek közt a szülői és a társadalmi felelősségről. Akár
felvilágosító célú, oktatási segédanyagnak is kiváló lenne, mégis több filmre adaptált
Családi kör-epizódnál, a kliséket
ledobó karakterek, a színészi játék minősége – a Stellát alakító Rebecka
Josephson külön megemlítendő –, és a testvéri szeretet komplex bemutatása
kiemeli az elrettentésre törekvő tanmesék közül.
Az én csontsovány nővérem emellett nem csak problémafilmként, de coming of age történetként is hibátlanul működik – miközben
nővérét, korábbi példaképét próbálja megmenteni, Stella maga is elkezd felnőtté
válni. Lenken talán legnagyobb dramaturgiai leleménye, hogy a tökéletes alakú
testvéréhez képest valóban túlsúlyos kislány – a nézői elvárásokra rácáfolva –,
nem lesz maga is testképzavaros. Az önazonosság, a belső harmónia nem a külső
függvénye – ezt a banális gondolatot illusztrálja a film, hitelesen és
érzékenyen.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 5 |
 |
|
