DVDHalálos tavaszLakatos Gabriella
Magyar,
1939. Rendezte: Kalmár László. Szereplők: Jávor Pál, Karády Katalin, Szörényi
Éva, Somlay Artúr. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és
Filmintézet. 105 perc.
Zilahy
Lajos író alkotóként és gyártóként is a ‘45 előtti magyar hangosfilm aktív szereplője
volt. Műveiből olyan filmek születtek, mint a Két fogoly, az Egy lány
elindul, a Hazajáró lélek, a Szűz és a gödölye, a Valamit visz a víz, melyek közül többet
maga írt filmre, sőt néhányat meg is rendezett. Az írásaiból forgatott
legjelentősebb művet azonban nem ő, hanem Kalmár László jegyzi rendezőként.
A
bízvást filmtörténeti jelentőségűnek mondható, a magyar filmtörténetben cezúrát
jelző Halálos tavaszt 1939 karácsonya
előtti néhány nappal mutatták be, a világháború negyedik hónapjában. Bár az
alapjául szolgáló Zilahy-regény 1922-ben született, a film már a maga koráról,
a harmincas–negyvenes évek fordulójának közérzetéről mesél: nem csak az Európát
vérbe borító háború, de a lelkek mélyén pusztító szerelem is (halálos)
áldozatokat követel. Noha nem a Halálos
tavasz volt az első melodráma a korszakban (a Café Moszkva, az Évforduló,
az Ember a híd alatt vagy az Elcserélt ember megelőzték), Kalmár
filmje nem véletlenül vált a negyvenes évek borúsabb hangvételű melodrámáinak
elsődleges hivatkozási pontjává. A főhős szerelmi bánatában elkövetett
öngyilkossága egy egészen új minőséget vezetett be a korabeli magyar filmek
témái közé: a korábbi melodrámák komor felütésük dacára kivétel nélkül a győzedelmes
szerelmet mutatták a zárlatban, akkor is, ha a happy end kevéssé volt meggyőző
(mint például Bárdos Artúrnál, az Én voltam esetében). Ezzel szemben a Halálos tavasz kétségtelenül és
visszavonhatatlanul boldogtalansággal zárul, de pontosabb úgy fogalmazni, hogy
azzal kezdődik, hiszen már a nyitányban elkövetkezik a főhős sikeres
önmerénylete, amitől a – flashbacként elénk táruló – történet fatalista jellege
felfokozódik.
A Halálos tavasz nem csak a happy end
megtagadása miatt számított különlegesnek a korabeli magyar filmben. Már a
mindenféle erkölcsi érzéktől és morális megfontolástól mentes femme fatale-figura felléptetése is
frivol húzásnak számított (ráadásul Karády Katalin személyében színre lépett a
magyar filmtörténet első igazi dívája és női szupersztárja), Kalmár munkájának
emellett olyan merész, a maga korában egyenesen tabutörő, és a cenzorok
türelmét alaposan próbára tevő elemei is voltak, mint amilyen a kitartott férfi
motívuma és a kísérletezés a szexualitás nyíltabb ábrázolásával (Karády híres
vetkőzésjelenete).
Zilahy
regényének készült a korszakban egy másik adaptációja is, amely rákerült a
mostani dvd-kiadásra. Dudás László azonos című amatőr némafilmje (!) négy évvel
megelőzte Kalmár klasszikusát. A filmben amatőrök és
színinövendékek játszanak, az egyik fontos mellékszerepet (Boskó Pali újságíró
figuráját) maga a rendezőt alakítja.
Az amatőr itt nem dilettánst jelent: Dudás munkájának
cselekményvezetése pörgő, dinamikus, és a bevetett plánok is változatosak,
sokfélék, a film kivételezése tehát olyan, sőt: bizonyos elemeiben még
izgalmasabb is, mint a „profi” játékfilmeké. A
fősodorbeli filmrendezőkhöz képest az amatőr (vagy ha tetszik:
non-professional) alkotók sokkal szabadabban kísérletezhettek a műfajokkal és a
formai megoldásokkal: előbbire példa Lénárd Endre és Deutsch Richárd 1933-as A Föld halála című scifi-je, utóbbira
Dudás 1936-os A halál és az orvosa
(mely az első az élőszereplős és animációs jeleneteket egyaránt tartalmazó
magyar filmek sorában). Mivel Zilahy Lajos és Kalmár
László is látta a Halálos tavasz
amatőr verzióját, a mindkét filmben megjelenő, Edit és Iván közös pillanatait
felvillantó montázssor (Dudásnál a film végén, Kalmárnál a hős első csalódását
követően) nagyszerű példája annak, hogy egy amatőrfilm hogyan termékenyítheti
meg a fősodorbeli film formanyelvét.
Extrák: Alternatív
befejezés (Boldog vég verzió) és Dudás László: Halálos tavasz (1935).
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 7 átlag: 6.71 |
 |
|
