Láttuk még

Az óriás

Ardai Zoltán

Az 1950-es évek első felében William Wyler mellett George Stevens volt a jellegzetesen hollywoodi film művészies vonulatának legfőbb képviselője, de Frank Capra, a mester is működött még, túl a maga nagy korszakán. Stevens az Amerikai tragédia megfilmesítésével vált méltóvá mesteréhez, s következő adaptációi – Az óriás, Anna Frank naplója – tovább erősítették illusztris pozíciójában: az Oscar-díjas film (mint típus) ideális példáit alkotta meg. Leghatásosabb műve talán éppen a roppantul hosszadalmas Az óriás. Nagyepikai élményt nyújtó film (irodalmi alapja egyszerre családregény és fejlődésregény); a cselekmény titkos iránya csak nagysokára válik kivehetővé, akkor azonban beleborzongunk: megcsiklandoz magasztossága. Fehérponyva-história ez, de olyan fajta, amelyből nem hiányzik az elemi erő. A történet kezdetén korlátoltnak mutatkozó texasi nagybirtokos az idő múlásával egyszercsak emberi óriásként áll előttünk. Egykori taszító elvei nem riasztották el tőle északról szerzett csodafeleségét, aki érezte őt, s a közös évek során a texasiról csakugyan lefoszlik minden kárhoztatható vonás, öregkorára („napjainkra”) azt is felismeri, hogy helytelen a családi gazdasághoz láncolnia modern gyermekeit, s ökölre megy – déli földön – a másfajúak egyenjogúságáért. (Ellenlábasa, a földönfutóból lett olajnábob lelkileg összeroppan: hatalma nem vitte közelebb a legigazabb nő szerelméhez.)

Stevens láthatólag hittel és rengeteg pénzzel dolgozott. Az óriás vágásról vágásra minuciózusan kimunkált film, tájképein, szobabelsőin, színészein hibátlanul egyenletes az áttetsző cukorbevonat. Itt még a sárbancsúszás is olyasminek látszik, aminek az ember megadhatja a módját, s ez még a történetnél is jobban lenyűgözi a nézőt.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1986/03 51-52. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5883

Cikk értékelése:

szavazat: 1712 átlag: 5.44