KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/augusztus
CANNES
• Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek Cannes
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal
HOPPER
• Nevelős Zoltán: Nincs esélyed Dennis Hopper, a filmrendező
• Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain Dennis Hopper, a színész
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Halálkamaszok Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök
VAD KÖLYKÖK
• Orosdy Dániel: Pokolfattyak Vad kölykök a mozivásznon
• Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak
ISKOLAFILM
• Sepsi László: A katedra árnyéka Tanárok filmen
• Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség Magyar iskolafilmek
AKCIÓMOZI
• Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! A ’80-as évek akcióhősei
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élményközvetítés Kommentátorok a focivébén
HATÁRSÁV
• Palotai János: Filmfestmények Kovásznai-kiállítás
KRITIKA
• Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe Patrice Chéreau: A hajsza
KÖNYV
• Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai Hitchcock – Kritikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rossz vér Thomas Cobb: Crazy Heart
• Pápai Zsolt: Delirált remény Scott Cooper: Őrült szív
MOZI
• Pápai Zsolt: Hét perc a Mennyországban
• Varró Attila: Mr. Nobody
• Kolozsi László: Élek és szeretek
KRITIKA
• Szabó Noémi: Alkonyat 3: Napfogyatkozás
MOZI
• Vajda Judit: Kéjjel-nappal
• Forgács Nóra Kinga: Szívrablók
• Vörös Adél: Nagyfiúk
• Zalán Márk: Levelek Júliának
• Sepsi László: A Szupercsapat
• Roboz Gábor: Az utolsó léghajlító
KRITIKA
• Baski Sándor: A kilencedik légió
MOZI
• Barkóczi Janka: Bűn és büntetlenség
DVD
• Pápai Zsolt: Halálos tézis
• Sepsi László: Marsbéli krónikák I–III.
• Alföldi Nóra: Két kopper
• Varró Attila: Gyilkosok szentélye

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Puska és bilincs

Gáti Péter

 

A második világháború még sokáig kiapadhatatlan élményforrása lesz a műalkotásoknak. A nagy történelmi tablók helyett azonban az alkotói érdeklődés egyre inkább az egyes emberek által végigélt iszonyat árnyaltabb ábrázolása felé fordult. A háborús filmek esetében a nézőben megteremthető érzelmi azonosulás viszont nem mentheti fel a rendezőt a filmkészítés alapvető szabályainak betartása alól.

Lehet-e unalmas a háború? Ez a szokatlan kérdés mindenképpen helyén való e grúz film kapcsán. Egy hátországi falu megmaradt lakói – lehetőségeikhez mérten – maguk is részt vesznek a németek elleni harcban. A történet hőse, az öregember elesett fiáért is öli a betolakodókat. Hegyi kunyhójába befogad egy frontkatonát, aki később gyanút kelt azzal, hogy nem lő a németekre. Az öreg megbilincseli az árulót, de a hegyekből meginduló lavina őt is fogollyá teszi. A fiúról kiderül, hogy német felderítő, és hogy erről a vidékről került Németországba. A végül a kunyhót is maga alá temető hóförgeteg közös sírja lesz a közben halálos sebet kapott öregnek és a már-már megtérő árulónak.

A film legnagyobb hibája erőszakolt jelképisége. Az öregember balladai homályosságú figurája épp olyan sematikus, mint az anyanyelv szerinti hazáját megtagadó katonáé. A film első része – a felderítő megérkezéséig – legalább atmoszférateremtő képeivel tűnik ki. Motivált jellemek azonban nincsenek a filmben, a pátosszal telített hazaszeretet túlságosan is absztrakt fogalom ahhoz, hogy a cselekményív kizárólagos mozgatórugója lehessen. A fiú – dramaturgiailag – már megbilincselése előtt is „mozgásképtelen”. Belső monológgal ábrázolt lelki konfliktusa teljesen hiteltelen epizód. A konfliktushelyzet zavaróan művi úton jön létre, amikor a lavina elzárja a szereplőket a külvilágtól. A megoldás pedig elsősorban erőltetett szimbolikussága miatt olyan, mint egy tézisdrámában.

„Emlékezni kell” – hangzik el többször is a filmvásznon. Ám az emlékezés mikéntje hozza (hozhatja) létre a műalkotást – tehetjük hozzá azonnal. Ez utóbbival maradt adósunk ez a grúz film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7406