KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/január
BETILTOTT VÁGYAK
• Vajda Judit: Ádámévák Transzszexualitás a kortárs filmművészetben
• Schubert Gusztáv: Elcserélt nemek A dán lány
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ-filmek: Lengyelország
BŰNMOZI
• Zombory Erzsébet: Angol labirintus Hercule Poirot és Miss Marple
• Ádám Péter: Géniusz a négyzeten A Hitchbook-sztori
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Hosszú út Máriássy Félix stílusváltásai
• Morsányi Bernadett: Voltam élni Beszélgetés Dobai Péterrel
FILMISKOLA
• Soós Tamás Dénes: „180 fokos fordulatra lenne szükség” Beszélgetés Hartai Lászlóval
SZERZŐI RAJZFILMEK
• Dobay Ádám: Hazatérés Álomországból Mamoru Hosoda
• Kránicz Bence: Kutya világ ez, Snoopy Snoopy és Charlie Brown – A Peanuts-film
• Sepsi László: Két világ közt Anilogue 2015
• Varga Zoltán: Kollázs és karikatúra Réber László animációi
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Távoli képek, csendes életek Tajvani hullámok - 2. rész
FESZTIVÁL
• Bilsiczky Balázs: Arcvonalak Verzió Fesztivál
• Bartal Dóra: A tudatosság nyomógombjai Jihlava
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A nyelven túli költészet A kortárs lírai film Brakhage után
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Amerikai rémálom Az ember a Fellegvárban
• Csiger Ádám: Rebootolni a világot 12 majom
• Pernecker Dávid: Utazás az Univerzum peremére Rick és Morty
KÖNYV
• Veress József: M mint mozi Bokor Pál: A film mint mozgás
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Máltai bálnák Moby Dick filmek
KRITIKA
• Árva Márton: Okkal lázadók Mustang
• Pápai Zsolt: Hidegháborús hősök Kémek hídja
• Kovács Bálint: Kurvának áll Félvilág
MOZI
• Jankovics Márton: Ég és jég között
• Soós Tamás Dénes: Macondo
• Forgács Nóra Kinga: Lépcsőházi történetek
• Baski Sándor: A kincs
• Csiger Ádám: Marguerite – A tökéletlen hang
• Kovács Kata: Így jártam a mostohámmal
• Kovács Marcell: Krampusz
• Kránicz Bence: Káosz karácsonyra
• Teszár Dávid: Truman
• Sepsi László: Ha Isten úgy akarja
• Varró Attila: Holtpont
• Alföldi Nóra: Szüleink szexuális neurózisai
• Alföldi Nóra: Szüleink szexuális neurózisai
DVD
• Schubert Gusztáv: Egy erkölcsös éjszaka
• Czirják Pál: Kánikulai délután
• Kránicz Bence: Szeméttelep
• Soós Tamás Dénes: Maggie
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Hungarian Comics Speak English
• Bayer Antal: Hungarian Comics Speak English

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Magyar plazma

Új kvíz, régi örömök

Hirsch Tibor

Kemény kor könyörtelen vetélkedőt kíván.

 

Persze, hogy nem a Legyen ön is milliomos!-sal kezdődött, még ha ennek a műsornak glóbuszt hódító változatai futtatták is föl igazán a réges-régi televíziós kvízhagyományt. Az RTL Klub kínálta Vágó-féle vetélkedőt gyors ellenlépés is követte akkor a konkurenciánál: jött és bukott a Multimilliomos. És ahogy a csatornák licensz-felelősei, mindenféle kártyákat tartva a kézben, vetélkedőt dobnak a vetélkedőre – Ászt a Királyra –, éppen most lehetett végre a másik lapjára odacsapni a legfrissebb világsikert: mert hogy már megvan nekik, hát a TV2-ben előhúzták az Egy a 100 ellent többé ez sem rejtőzködik a honi nézők tekintete elől a globális médiapakliban.

No de mitől ment föl ennyire a közönséges műveltségi vetélkedők nézettségszám-növelő ázsiója odakint a nagyvilágban? Nem véletlen, hogy már a „Legyen ön is…” kezdetű rövid mondatban sem szerepel az okosság és annak ilyen-olyan szinonimái. Mondjuk, hogy „Ki miben tudós?” És hogy a kvízjáték „teljesítmény és jutalom” közönségcsalogató elegyéből esze ágában sincs pont a teljesítményt kiugrasztani, mondjuk olyan felszólítással, hogy „Törd a fejed!”, annál inkább a jutalmat. És ami talán még fontosabb: ezt a jutalmat nem a valami csodalénynek ígéri, hanem éppen önnek.

Bizony, nem lehetne ma vetélkedőt indítani „Lássuk, mit tud Superman!” vagy „Nézd, mekkora zsenik vannak!” címmel. „Mindenki tarsolyában hordja a médiasztárság plusz a kőgazdagság marsallbotját” – így szól a korszerű üzenet, Napóleon után szabadon. Legyen hát ön is milliomos.

No de akkor mi van az új kvíz-formattal? Természetesen az Egy a 100 ellen is szól siker és pénz hihető ígéretéről, de többről is. Az a bizonyos „Falka”, az új vetélkedő extrája, mégiscsak rafinált találmány. Előzményei a kegyetlen kiszavazó szertartások, Való Világ-villából, a Big Brother-házból, túlélő közösségből, akárhonnan. Hogy tudniilli, van tarsolyomban marsallbot, de a többiek az utolsó pillanatban is kicsavarhatják a kezemből.

Mert ez egy igen-igen kemény világ. „Ember embernek farkasa.” Ami mostanság már nem elrettentés a kapitalizmustól, hanem szórakoztató momentum, amit a néző élvez. Ha nem is a széttépésre szakosodott ordasoknak drukkol, csak ha az egyedüli játékos kezébe valahogy nagyon nem illik a marsallbot. A néző a falkának akkor drukkol, amikor a természetben is így tenne. A szerencsétlen példány tűnjön az útból. A vesztesre rá van írva, hogy vesztes. Ha valahogy el is jut a tizennegyedik kérdésig, a megzabált lúzerről igenis előre látszik, hogy legvégül rosszul dönt. Jöjjön hát a Falka.

Nem kell megvetni ezért nagyon néző-magunkat, hiszen nem csak akkor pörget föl miket a magányos hős alaptörténete vetélkedő-helyzetben, ha a Sokaság kedvenc farkastörvényeink szerint éppen ártani akar az Egynek. Talán bizony nem élveztük elégszer, amikor fordítva volt? A milliomos-csinálóban a versenyző (megint csak az arra érdemes) a közönséghez fordult, és azok tippeléssel segítették. Egyáltalán, olyan jó tudni, hogy mások is vannak! Egy kisebb, szorosabb bugyor a stúdióban, a hús-vér közönség bugyra, azután egy nagyobb milliós bugyor odakint, a tévénézők bugyra, esetleg egy még nagyobb, akik nem is néznek, de tudják a Nap és a Föld közti távolságot parszekbe átszámítva, és elvben föl lehet hívni őket. Lehet, hogy a „Sokan és Egyedül” vetélkedő mozgóképes gyökerei Yoda mester tanításáig nyúlnának vissza: van az Erő, odakint és idebent, meríteni lehet belőle, de persze válhatunk ellenségévé is.

A bugyor-forma és hozzá a sci-fi relikviák amúgy az új vetélkedők képi világára stimmelnek is. A kvízműsorok új korszakának például nagy találmánya a sötétség. Azután villanások ebben a sötétben, mélység és távolság. Talán az emberi agyban vagyunk, ahol együtt lakozik a Tudás és a Mohóság, talán csak a Pokolban, ahol lehet drukkolni a gyengét büntető kárhozott-csordának is, és az Erőből – a sokak erejéből – csúfot űző magányos Darth Vadernek is, mikor melyiknek.

Ez az újmódi kvíz-kép mindenesetre a legfrissebb, a „Sokan és Egyedül” változatban bomlik ki igazán. A Legyen ön is milliomos! bugyor-közepébe komponált, fényszegéllyel körített játékosa még csak félszeg vizuális előgyakorlat. Az Egy a 100 ellen versenyzője viszont már mélyben is van és magasan is: erről trükkös, le-föl daruzó kamera-sokadalom gondoskodik. Mert hogy itt már szükség van a fentre is, lentre is, ha egyszer a Gyehenna vezérlőpultjához, és egyben a Star Wars halálcsillag parancsnoki hídjára állították a versenyzőt. Lucifer – ő volna a mindig feketeruhás Sváby – pénzzel és dicsőséggel kísért, ahogy ezredévek óta szokás, és persze először, rituális bevezetésként mindig megmutatja széles mozdulattal a kárhozottak ugyancsak pénzre sóvárgó körkörös kórusát, hiszen ahogy a főördöghöz illik, nem árul zsákbamacskát: az új kvízben a bukás is sokmilliós. Közben a másik hasonlat is érvényes: a Falka odafent, villódzó, távoli monitorjaival, mint csillagok a sötétben, maga az Univerzum. „Legyőzöd!” – sugallja a Sötét Oldal mestere a tanítványnak álnokul.

Emlékszünk még évtizedek messzeségéből a régi, asztalka fölött gubbasztó játékosra, az unalmas szórt fényben, ahogy ceruzáját rágva, vastag szemüvegén át a szemmagasságba állított kamerába hunyorog? Elég volt neki egy függönykulissza a háttérben, sakkóra az asztalon, és úgy nyert a Lúzer. Mert az volt. A néző tudta, hogy a nagyon okos mindenkori nyertes könyvmolyként csakis az élet vesztese lehet. Ha kétségei lettek volna, a végén ott volt a tetszetős tűzzománc-plasztika, úgyis, mint értékes tárgyjutalom. Ezért versengtél, nem épp semmiért… Az ilyesmi a nézőt akkor megnyugtatta. Mint manapság az ötvenmilliós szerencsefia, aki közülünk való. Hiába, a káröröm is örök. Szerencsére ott a Falka.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8980