KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/április
FILMSZEMLE UTÁN
• Gelencsér Gábor: Finomhangolás Játékfilmek
• Pápai Zsolt: Túlságosan csendes magány Kísérleti és kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Széna vagy szalma? Dokumentumfilmek
• Hirsch Tibor: Megváltás, ha ólálkodik Bibliotheque Pascal
APOKALIPSZIS MOST
• Sepsi László: Átokföldjén Válság és poszt-apokalipszis
• Nevelős Zoltán: A vég és a kezdet John Hillcoat: Az út
• Kovács Marcell: Spagetti apokalipszis Olasz Mad Max
BERLINI RETRO
• Ruprech Dániel: Sötét éjjel történt A német film és a film noir
• Schreiber András: Keleti oldal, nyugati oldal Berlin retro
ROHMER
• Bikácsy Gergely: Mosolygó szeminárium Eric Rohmer
EZO TV
• Sipos Júlia: Szellemjárta képernyő Tudomány és ezotéria
• Kemenes Tamás: Szabad-e zsírszalonnát enni fényhez? Ezo TV
• Soós Tamás: A semmittudás egyeteme Tévé és kultúra
• Kolozsi László: Pécsi misztérium Soós Péter: Géniusz, az alkimista
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Valaki ott fenn Shawn Levy: Paul Newman
FESZTIVÁL
• Báron György: A kalifa tornya tövében Dubai
KRITIKA
• Csillag Márton: Három könnyű darab Presszó 10 év, Szélcsend, Szinglik éjszakája
• Gorácz Anikó: Emberkísérlet Almási Réka: Team Building
• Reményi József Tamás: Hárman a padon Makk Károly: Így, ahogy vagytok
• Alföldi Nóra: Showban-rosszban Dömötör Tamás: Czukor show
• Varró Attila: Királyi krokettpálya Tim Burton: Alice Csodaországban
MOZI
• Zalán Márk: Elveszett személyek körzete
• Forgács Nóra Kinga: Itt is, ott is
• Baski Sándor: Agora
• Alföldi Nóra: Minden kút Rómába vezet
• Schreiber András: Vigyázat, ehető!
• Barkóczi Janka: Ajami
• Sepsi László: Kecskebűvölők
• Vajda Judit: Igazából apa
• Varró Attila: Kém a szomszédban
DVD
• Alföldi Nóra: The Rolling Stones – Gimme Shelter
• Baski Sándor: Ahol a vadak várnak
• Pápai Zsolt: Szia, anyu!
• Tosoki Gyula: Az alkonyat harcosa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ajami

Barkóczi Janka

Ajami­ – német-izraeli, 2009. Rendezte és írta: Yaron Shani és Scandar Copti. Kép: Boaz Yehonatan Yaacov. Szereplők: Fouad Habash (Nasri), Shahir Kabaha (Omar), Ibrahim Frege (Malek), Scandar Copti (Binj). Gyártó: Vertigo Films / ARTE. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Feliratos. 120 perc.

Nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy az idei már a harmadik olyan egymást követő év, amelyben egy-egy izraeli film is bejutott a legjobb külföldi alkotásnak járó Oscar finalistái közé. A Beaufort és a Libanoni keringő önmarcangoló lírája után most Scandar Copti és Yaron Shani realista Ajamija került rivaldafénybe, amelynek szerzői az előzőekhez hasonlóan keményen, de nem háborús, hanem civil témában fogalmazzák meg kritikájukat.

Az Ajami a közelmúlt egyik legnagyobb közönségsikere Izraelben és Ajami az egyik legproblematikusabb városrész az izraeli Jaffában. Mindkettő unikum a maga műfajában: keserű, száraz, és röviden volna a legjobb. A hírhedt kerület feszült légköri viszonyait, a helyet, ahol a gyakorolt vallásoknál csak a lakosság etnikai összetétele sokszínűbb, az azonos című film ágas-bogas bűnügyi története idézi meg. Keresztény széplányok és muszlim macsók, riadt menekültek és büszke őslakosok útjai keresztezik egymást az egy nemzetiségnek is túlontúl szűk sikátorokban, és útjaik addig görbülnek, míg valahogy mindenkiből potenciális gyilkos és potenciális áldozat válik. A partizó ifjaktól nyüzsgő, neonfényes (és szintén kedvelt forgatási helyszínt nyújtó) Tel-Aviv-Jaffának itt írmagja sincs. A lelkes lokálpatrióták önhibájukon kívül is egytől-egyig Gomorra polgárai, és erre nemcsak a biblikus légkör, de Matteo Garrone filmjének erős esztétikai rokonsága is ráerősít.

Az Ajami nézője maga is csak annyit lát a világból, amennyit az általa éppen figyelemmel kísért szereplő, így nem ismeri fel, sőt következetesen félreismeri, hogy mi igaz és mi hamis. Bár a forgatókönyv írói jócskán túllőttek a célon a mindent átfogó káosz dramaturgiai ábrázolásában, a film epilógusát mégis érdemes kivárni. Nemcsak azért, mert hirtelen minden részlet a helyére kerül, hanem mert itt derül ki, hogy mit is mond tulajdonképpen közös otthonáról a rendezőpáros, amelynek egyik tagja jaffai palesztin, a másik zsidó izraeli.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10224