KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sonka, sonka

Koltai Ágnes

Lám, hová jutott a spanyol film: amiért egykor Buñuelt megszólták (Az andalúziai kutya), azért ma Bigas Lunának elismerés jár. Amit a szürrealizmus óvatos asszociációkba bújtatott, azt ma, a Franco utáni korszak egyik legismertebb rendezője leplezetlenül megmutatja. Szó szerint leplezetlenül. A Sonka, sonka ugyanis drámával és szociális egyenlőtlenséggel leplezett erotikus film.

Pedro Almodóvar után persze szókimondóbbak lettek a spanyolok. A matador tört utat a Sonka, sonkának, olyannyira, hogy 1922-ben ez a film a velencei fesztivál versenyében szerepelt. A gazdag oeuvre-d Bigas Luna megmutatja, hogy malackodni ő is tud. Nem pornót forgatott, ezt szakmai önérzete tiltja, de művészkedő, úgymond a spanyol prüdériát támadó alkotása nyíltan hirdeti: mindenki jegyet válthat rá, különösen azok, akik az „egyszerű” szex- és pornódarabokat csak titokban merik nézni. Mert a nemes mondanivaló, a gőg, az úrhatnám arrogancia és a társadalmi egyenlőtlenségek kipellengérezése öltöztet.

Bigas Luna rafinált rendező. Pontosan tudja, hogy az erkölcstelenség vádja manapság démodé, és, hogy a televíziók pornóadói ennél „merészebb” filmekkel szórakoztatják a voyeuröket. A Sonka, sonka tehát a prűdeknek nem tetszhet. Meglehet. De minőség-érzékük azért nekik is van!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1054