KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kötéltánc

Jankovics Márton

The Walk – amerikai, 2015. Rendezte: Robert Zemeckis. Írta: Christopher Browne. Kép: Dariusz Wolski. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Joseph Gordon-Levitt (Petit), Ben Kingsley (Rudy), Charlotte Le Bon (Annie), Ben Schwartz (Albert). Gyártó: ImageMovers / TriStar Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 120 perc.

 

Ha van film, amelyiknél a 3D hozzáadhat valami lényegeset az élményhez, akkor az a Kötéltánc. A New York-i ikertornyok között kifeszített drótkötélen átsétáló Philippe Petit története ezüsttálcán kínálta azt a vizuális attrakciót, amire a háromdimenziós technikát kitalálták: az extrém mélységi beállítások ezúttal eleve kódolva vannak a cselekményben. Ebből a szempontból sikerült is Zemeckisék mutatványa: a 400 méteres magasságban játszódó finálé rendkívül látványos és feszült lett, kizökkentve a nézőt talajközeli komfortzónájából.

Ám a Kötéltánc csupán az attrakcióban tud újat mutatni. Minden másban sorvezetőként használja a Petit-ről készült 2008-as dokumentumfilmet, ami mesterien dramatizálta az őrült, illegális akció előkészületeit és végrehajtását (még a narrációs technikáját is átvették az Oscar-díjas Ember a magasbanból). Mert itt nemcsak maga a mutatvány elképesztő, hanem az is, ahogy a maroknyi csapat eljutott odáig, hogy végre kifeszíthesse a kötelet a tornyok között. Az egyik fő probléma épp az a filmmel, hogy a valóság túl közel áll a fikciós sablonokhoz, hogy jól működhessen a vásznon. A megtörtént események annyira kiélezettek és filmszerűek, hogy a játékfilmes forma csökkenti a hatásukat a szimpla elmeséléshez képest. A torony peremén ingó nyílvessző, a meztelen ugrándozás vagy a burleszkszerűen bénázó rendőrök azt az érzést keltik a nézőben, hogy szimpla forgatókönyvírói túlzásról van szó, pedig mindezek pontosan így történtek a valóságban is.

Zemeckisék tehát viszonylag hűen dolgozták fel a sztorit, jó arányérzékkel áramvonalasították a szövevényes felkészülést, itt-ott kivéve vagy hozzáadva egy szálat a cselekményhez. Az egyszerűsítést leginkább a karakterek szenvedték meg, összetettségükből nem sok jön át a játékfilmes verzióban. Petit tetteinek kozmetikázása különösen az összecsapott lezárásban bosszantó, ahol az alkotók végül feláldozzák a főhős karizmáját a szimpátia oltárán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12473