KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Örökség

Varró Attila

 

Nem egy enciklopédikus igényű filmtrilógiát tart számon a filmtörténet a Szabadság-Egyenlőség-Testvériség témájának szentelt Három szín-filmektől Pasolini Élet-trilógiáján át egészen a zombilét fázisait dokumentáló Élőhalott-szentháromságig – a dán társadalom keresztmetszetének bemutatására azonban bízvást állítható, hogy ebben a formában elsőként Per Fly rendező vállalkozott. A 2001-es Pad című nyitódarab egy lecsúszott alkoholista hétköznapjain keresztül a szociális számkivetettek sorsát ábrázolta, a jövőre elkészülő záródarab a középosztály világába kalauzol, az idei Örökség pedig nem kisebb feladatot vállalt magára, mint a dán nagypolgári elit sivár életének dokumentálást. Egy ilyesfajta, nagyra törő terv számtalan kockázatot rejt magában, élen az ilyenkor szinte elkerülhetetlen olcsó moralizálással és fajsúlyos gondolatokkal; a népszerű tévésorozatokon edződött és egy bájos animációs gyerekfilmmel (Prop és Berta) büszkélkedő Fly esetében azonban inkább a kereskedelmi televíziós populizmus látszott fenyegetőbb veszélynek.

Az Örökség tökéletes érzékkel kerülte el mindkét lehetséges csapdát. Noha a családi acélvállalatot kelletlenül megöröklő fiú erkölcsi széthullásának története kiszámítható fordulataival és unalomig ismert karaktereivel (zsarnok matriarcha, ármánykodó sógor, megbízható kormányos) kényelmetlenül közel sodródik a német nagypolgári szappanoperák zátonyaihoz, hála a hivalkodó gesztusoktól mentes, csendes cselekményvezetésnek Fly családtörténetéből nem kerekedik egyfajta koppenhágai Guldenburgok öröksége. Az olcsó DV-technikának köszönhető dogmás látványvilágot rendre a legjobb pillanatban élénkíti fel egy-egy ihletett beállítás, szikáran szép kompozíció, a dán élvonalból származó színészi gárda (élen a Születésnap fekete bárányaként megismert főszereplővel) pedig olyan precízen és fegyelmezetten hozza a legdrámaibb pillanatokat is, mintha egy csapat agysebészt figyelnénk munka közben. Az Örökség hazájában számtalan díjat nyert, elnézve az art-mozik idei indokolatlanul bőséges dán kínálatát mindenképp megérdemelten – de azért remélhetőleg jövőre nem kell ugyanilyen alapossággal feltérképeznünk az ezredforduló portugál, finn, netán paraguayi élvonalát is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1958