KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mary Reilly

Takács Ferenc

Stephen Frears ezúttal is azon fáradozik, amely eddigi filmjeit markánsan jellemezte: auteur-tudatosságú rendezőként igyekszik értelmes és tartalmas egyezségre jutni avval a művészeti formával, amelynek lényegéhez szerinte hozzátartozik a népszerűség és a közvetlen élvezhetőség. Ebben a filmjében például pop-mítoszt választott kiindulópontként, a doppelgänger-téma ezoterikus és populáris tájakon egyaránt termékenynek bizonyult modern ősképét, a kiváló skót regényíró, Robert Louis Stevenson 1886-os keltezésű Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ját, pontosabban a történet egy újabb keletű regény-variánsát, amelyből a neves, bár nálunk csupán futólag ismert angol drámaíró, Christopher Hampton írt számára forgatókönyvet.

Mélypszichológiai entellektüel-parabola és tömegfogyasztói vérfagylalás talányos és hatásos ötvözete a végeredmény. Dr. Jekyll (=Mr. Hyde), illetve Mr. Hyde (=Dr. Jekyll) történetét Mary Reilly szemével nézzük végig, s vele, a Jekyll-házban szolgáló, rettenetes gyermekkorú, szegény és megalázott ír cselédlánnyal borzongjuk végig a történteket; s ő – pontosabban az ő szeretete (talán szánalma csupán?) – az, amely átsegíti a halálba a hasadt énű (és testű) duplaember-szörnyeteget. Klausztrofóbikus architektúrájú helyszíneken, ködös és homályos edinburgh-i falak között pereg le a rémtörténet; folyik a vér és borzongató filozófiai üzenetét küldi a lenyúzott és feltrancsírozott hős, az emberi és állati test. A kékesszürke képeket mindvégig sugallatosan visszafogott, halk zene kíséri, a borzongatás tökéletes, a színészek némi nagyon is helyénvaló rémoperai pátosszal játsszák el a múltszázadi figurákat, a ritmus hibátlan, nincs egyetlen felesleges képkocka a filmben. Frears a maga méltányolandó és tiszteletre méltó programjának újabb jeles darabját alkotta meg benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=293