KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Azok a csodálatos Baker-fiúk

Gelencsér Gábor

 

Azok a csodálatos Baker-fiúk bárzongoristák. A testvérpár nemigen illik össze. (Eme meghökkentő alapkonfliktus eredetiségét csak fokozza, hogy a két színész, Jeff és Beau Bridges, valóban testvérek.) Frank Baker tisztességes amerikai átlagpolgár: alkalmazottként ül a zongora mögött, mindig egyformán jópofa, a honoráriumot alázatosan, számolatlanul teszi zsebre. Élete célja, hogy kis családjával anyagi biztonságban élhessen. Öccse, Jack a valamikori vadnyugatról itt felejtett kevésszavú, titokzatos, rezzenéstelen arcú legény: az amerikai masculinum. Báva-tag műsorukat frissítendő Frank úgy dönt, felvesznek egy énekesnőt. Az ellenállhatatlanul humoros meghallgatáson egy sor rossz mozgású, hamisan éneklő jelentkező után toppan be az igazi főnyeremény. A szőke vadóc (Michelle Pfeiffer) gyönyörű és egész jól énekel. Hogy – hogy nem, a zongorista cowboyjal egymásba szeretnek. A csöpögős érzelmek azonban szégyellni valók a kemény Amerikában. Nem vagyunk tiszták, nem vagyunk naivak. Múltunk megalkuvásokkal, árulásokkal terhes, most éppen meghasonlunk önmagunkkal. De azért marad egy kis remény... Szikáran, könnyek nélkül.

Dave Grusin zeneszerző élvezetes zongoraátiratokat komponált, Michael Ballhaus (Fassbinderék egykori operatőre) meleg fényű belsőket fényképezett – mindehhez azonban. Steve Kloves forgatókönyvíró-rendező filmjében nincsenek emberi párbeszédek. Jó dumákat hallunk, mint a moziban. Sydney Pollack, aki ezúttal producerként működött közre, elámult az „eredeti, nagyon tehetséges” forgatókönyvön. Irigylem érte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4163