KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél – Szerkesztői válasz

Nagy érdeklődéssel olvastam...

Bajomi Lázár Endre

 

Nagy érdeklődéssel olvastam a Filmvilág 1981/12. sz. Ollózó rovatában a L’Express című francia lap nyomán közölt (A „szellem-film” kiszabadul) a Le Chagrin et la Pitié című francia dokumentumfilm viszontagságos sorsáról. Téves az a megállapítás, hogy a TV-ben hosszú ideig sugárzott filmet csak egy párizsi stúdiómozi játszotta. Én ugyanis 1979. május 31-én egy nagy nizzai moziban láttam – igaz, csak mintegy húsz nézővel, akik majdnem mind idősek voltak. A néhány jelenlevő fiatal nevetett rajta, az öregek meg sűrűn közbekiabáltak politikai meggyőződésük szerint. Marcel Ophuls filmje (akinek segédrendezője Claude Vajda volt) minden bizonnyal remekmű, ha csak „filmészeti” szempontból nézzük. Az is bizonyos azonban, hogy a felszabadulás után készült sok tucat ellenállási filmmel szemben nem éppen makulátlan színben tünteti fel a francia hazafiságot a második világháború alatt, s az ellenállási filmek lakkozásával szemben némileg a másik véglet felé billenve, alighanem nagyobb jelentőséget tulajdonít a kollaborációnak, mint megérdemli. (Vercors-nak is ez a véleménye.) Ez az ingamozgás azonban szinte természetes, mi is jól ismerjük: a hosszú időn át hangoztatott szólamok sematizmusa után gyakorta eljön az ellensematizmus korszaka...

Ami magát a négy és fél órás filmet illeti, rengeteg remek részlet van benne. Elsősorban a sok híradóbejátszás több ország anyagából. Kitűnő ötlet volt felkeresni és megszólaltatni hauptmann Helmuth Tausendet, aki Clermont-Ferrand (javarészt itt játszódik a film) városparancsnoka volt, s aki éppen leánya esküvőjén nyilatkozott, kövéren szivarozva és semmit meg nem bánva. A legmaradandóbb azonban talán a Grave-fivérekről készült riport volt: a két micisapkás, tagbaszakadt auvergne-i szocialista paraszt maga volt a megtestesült bölcsesség. Az egyik megjárta Buchenwaldot, ahol látta a magyar rabok érkezését is („még a sarat is megették”). Megrázó volt egy nő kopaszra nyírása, aki lefeküdt a megszálló katonákkal; továbbá egy homoszexuális angol kém vallomása, aki Párizsban négy hónapig együtt élt egy német tiszttel; végül Christian de la Maziére francia fasiszta hosszú nyilatkozata, aki a Nagy Károly nevű francia SS hadosztályban harcolt (de ma már „liberális”!). Meglepett a francia lap ama állítása, hogy ezt a kivételesen érdekes dokumentumfilmet „Magyarország azonnal megvásárolta”. Ha igaz, ugyan hol késik a vetítése a tévéhomályban?

 

Bajomi Lázár Endre

 

*

 

 

Mi sem tudjuk.

A Szerkesztőség


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7141