KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Humor a tévében 3.

A szórakoztatás felelőssége

Kristóf Attila

Az elmúlt időszakban két írásom jelent meg a Filmvilágban, amely a tévé szórakoztató műsoraival foglalkozott. A nemrég-múlt eseményeiről és eseménytelenségéről esett szó azokban a cikkekben. Törekvésem elsősorban a figyelemkeltés volt; miféle veszedelmeket rejt és miféle lehetőségeket hordoz az úgynevezett szórakoztatás, amellyel a kritika általában bizonyos lekicsinyléssel, ugyanakkor hellyel-közzel sznob fensőbbséggel foglalkozik, vagy nem foglalkozik.

Az elmúlt esztendő tavaszán a tévé szórakoztató főosztályából kivált a zenei főosztály, így a szórakoztatás feladata egyértelműbbé vált, a törekvések és elképzelések összpontosultak. Az alábbiakban az átszervezett főosztály vezetői – a Filmvilágban megjelent írások ismeretében – mondják el véleményüket, gondolataikat a „szórakoztató” felelősségéről. Ebből a beszélgetésből közlünk részleteket.

 

Bernát Rózsa főosztályvezető: Manapság divat a humor lebecsülése, mintha valami mellékes és lényegtelen dologról volna szó. Ilyenkor eszembe jut: lehet, hogy egy korszak kultúráját az irodalomban legidőtállóbban a humor őrzi meg? Napjainkban a jó mulatságos színművek, filmek, műsorok hiányát azzal szokták magyarázni, hogy kevés az erre alkalmas fórum – színház, vicclap stb. –, és ebben sok igazság van. Minden tevékenység csak gyakorolva fejlődhet…

Kalmár András: A tévé ilyen fórum lehetne, és az a törekvésünk, hogy azzá is legyen. Ehhez elsősorban el kellene érnünk, hogy a humor levesse ünnepi köntösét, s mindennapivá váljon. A május 1-i, alkotmánynapi és szilveszteri műsorok, amelyek felsorakoztatják a mulattatás „bajnokait”, Hofit, Komlóst, Kabost, Alfonzót, nem elegendők, s véleményem szerint nem is mindig teljes értékűek. A bajokat, amelyeket kétségkívül valamennyien érzünk, arra vezetem vissza, hogy az ünnepi humorkényszer görcsösséget okoz; nagyon nagyot, nagyon mulatságosat akarunk, szinte agyonnyom bennünket a várakozás. Folyton úgy érzem, hogy hétköznapivá kell tenni a humort, abszolút természetessé; ezt próbáltuk ki a legutóbbi szilveszteri műsorunkban is. Az a törekvésünk, hogy minél több és jobb szórakoztató, humoros műsor legyen a tévében. Ezen dolgozunk mióta megvált a zenétől főosztályunk. Így, megosztottság nélkül, könnyebben és – azt hiszem – jobban megy.

B.R.: Az előbbi Hofi–Kabos-példához még az is hozzátartozik, hogy nem tartjuk helyesnek azt a már-már sztereotip vélekedést, miszerint vannak „könnyű” és „nehéz” műfajú színészek. Jó van, és rossz. A legjobb színészek a legnagyobb komédiások. És szeretik is a komédiát. Ugyanez, sajnos, az írókra nem vonatkozik. Hiába, hogy például Örkény nem tartotta lealacsonyítónak a humort, a szórakoztatást, mai íróink többségének méltósága a mulattatást, úgy látszik, nem tűri. Persze, nagyon nehéz humort írni magas irodalmi szinten. Nagy tehetség kell hozzá.

K.A.: Régi gondolatot idézek, amikor azt mondom, hogy ha egy tragédia előadása közben a nézőtér csendes, nem lehet tudni, a közönség figyel vagy alszik. De a vígjáték csendes fogadtatása egyértelmű… Na mindegy. Csak azt akartam ezzel mondani, hogy a mulattató hibája, tehetségtelensége rögvest kiderül. Itt nem lehet elbújni, csendben meghúzódni. Az előbb említettem, hogy növelni akarjuk a tévé szórakoztató, humoros műsorainak a mennyiségét. Ez – reményeink szerint – minőségi változást is jelent majd. A műfajokat bővíteni kell. Idén szeretnénk létrehozni saját televíziós kabarénkat. Elképzelhető A hónap című műsor mellett egy olyan humoros műsor is, amely nem dokumentumokra épül, hanem abszurd és így dokumentálja korunkat. Ennek a műsornak a címe: Van egy fantasztikus ötletem. Kéthavonként jelentkezik majd. Készen van már egy olyan műsorunk, amely a kabaré múltját eleveníti fel a századforduló idejétől… A címe: Egy ház a körúton.

B.R.: Az egyik szál ez: a műfaj hagyományainak feltárása. Terveink között szerepel egy irodalmi összeállítás, Derül a század borul a század címmel. Tersánszky és mások írásait visszük képernyőre.

Egy másik elképzelésünk, a Bohózat-album Szőke Szakáll és Rejtő Jenő világát eleveníti fel. A Feleki Kamill és vendégei című sorozat a régi Színészmúzeum új formája lesz, csak abszolút vidám.

B.R.: Emellett tudatos törekvésünk, hogy minél több, egy író által írt komédiát, szatírát, bohózatot mutassunk be. Karinthyt, Kolozsvári Grandpierre Emilt, Szakonyit. Persze, jól tudjuk, hogy a már meglevő jeles komédiai alkotások számbavétele nem elég. Ha összejön valami mai jó humoros játék, nagyon igyekszünk, hogy képernyőre kerüljön. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy a szórakoztatás nem csupán az irodalomra és a humorra épül.

K.A.: Hozzákezdtünk egy ígéretes sorozathoz, a címe: Fejezetek a cirkusz-lexikonból. Szerepelnek benne a mai cirkuszművészet legjobbjai, és felhasználunk archív felvételeket is. Együtt akarjuk adni a produkciót és az információt. Elkészült a Sportolók a porondon című műsorunk. Azt hiszem, sikere lesz: kiváló sportolók cirkuszi számokat adnak elő nagy kedvvel, tehetséggel.

B.R.: A szórakoztatás tág fogalom, maga a szó csak bizonytalan megjelölés. Rendkívül sokrétű a munkánk. Adásaink nemcsak egy réteghez szólnak. Hozzánk tartoznak a vetélkedő műsorok, a sorozatok, ugyanakkor magunkénak érezzük azokat a portréfilmeket is, amelyeket Vitray Tamás mutat be műsorában. Szórakoztatónak szánjuk A siker című adásunkat is, amelyben gazdasági, kulturális és társadalmi életünk eredményeit mutatjuk be. Mondhatjuk úgy, A siker antikabaré, de semmivel sincs távolabb a szórakoztatástól, mint a valódi kabaré.

K.A.: A hatás a lényeg, a drámában, dokumentumban is, a humorban is.

B.R.: Nem esett még szó az Önök kérték műsorairól. Az az általános tapasztalatunk, hogy ezek rendkívül népszerűek. A jövőben is évi hat ilyen műsort akarunk bemutatni.

A riporter kérdése: Ezek a tervek többet igérők, mint a múlt. Mi a magyarázata ennek a „nekilendülésnek”?

K.A.: A szórakoztatás feladata a főosztály átszervezésével egyértelműbbé vált, ugyanakkor jobbak a lehetőségeink.

B.R.: Én úgy fogalmaznék: a szórakoztatás elodázhatatlan feladattá vált, s ez meghatározza a törekvéseinket.

K.A.: Valaha úgy látszott, a tévé feladata az információközlés, a politika és a szórakoztatás. Lényegesen nagyobb hangsúly esett a mostaninál a szórakoztatásra. És meg kell mondanom, a „régiek” értették a dolgukat… Ez a régi műsorokból világosan kiderül. Az elmúlt tíz év története viszont abból állt: hogyan lehetne megkerülni a lekicsinyelt kötelezettséget, a szórakoztatást.

B.R.: Tény, hogy szeretnénk műsorainkat gazdagítani, mennyiségben, minőségben és tartalomban is. Ehhez szükségünk van az összes magyar író segítségére. Nagyon komoly kérdés és kérés ez, minden tollforgatóhoz szóló: várjuk őket. Humort és minőséget várunk, komolyságot és mélységet a mulattatásban.

K.A.: A mindennapok humorát, amely talán kultúránk fokmérője is…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7957