|
|
|
Láttuk mégÉrints meg és menj!Nóvé Béla
A mai amerikai konzumfilm hasonlatos a „Big Mac” nevű jégkrémcsodához: látványra kívánatos és ellenállhatatlan, az ember mohón lát hozzá, de mire a végére ér, gyomra többnyire csalódással, könnyű émellyel lesz tele. Amíg az akció és humor el nem fogy belőle, a néző izgul, nevet és sikongat („I scream, you scream, we all scream for icecream!”), ámde mikor a mélyebb rétegek, a lélektani és létfilozófiai esszenciák következnek, egyszerre vége szakad az ártatlan élvezetnek, s rászedetten konstatáljuk: valamivel már megint etetnek.
Az Érints meg és menj! sem mentes a kiszámítottság, a hatásadagolás ezen átlátszó rafinériájától, noha a dömpingműfaj átlagát élvezeti és szakmai értékeiben kétségkívül felülmúlja. Ügyesen építkező sztorija a családi és karrierfilmek félkész paneléiből van összeróva mesteri dramaturgiai illesztésekkel és – amerikai méretekkel mérve – aránylag hiteles figurateremtéssel. Bobby a Chicago Eagles menő hokicsatára egy éjszaka szétcsap a rátámadó süvölvény banditák között, majd sikerül elcsípnie a csaliként használt Louist, egy flegma fenegyereket játszó, valójában érzékeny és apára vágyó tízéves forma kisfiút. Innentől a rendező megannyi poénnal és váratlan fordulattal mindvégig a „rókafogta csuka – csukafogta róka” alaphelyzetét modellálja. S noha a kis vadóc mind kezesebb lesz nem éppen önkéntes gyámja iránt, másodszor is csapdába csalja – immár vonzó, s vele egyedül vesződő mamája révén. A sok kaland és pályán kívüli „bodicsek”, mely kis híján Bobby karrierjébe kerül, végül persze idillikus egymásra találáshoz, megérdemelt családi harmóniához vezet, mint azt előre sejteni lehetett. A sikerhajszoló, monomániás sportsztárban feltámad a bensőséges kapcsolat vágya – hiszen, mint azt Louis mamája két szeretkezés közt elsóhajtja: „Végül is kell, hogy legyen valami valódi az ember életében...”
Néha még egy kommersz-filmben sem árt.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1295 átlag: 5.55 |
 |
|
|
|
