KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/május
MOZI
• Parádi Orsolya: Nathalie második élete
• Vajda Judit: Tegnap éjjel
• Huber Zoltán: 21 Jump Street – A kopasz osztag
• Barkóczi Janka: Asszonyok kútja
• Ádám Péter: Együtt élhetnénk
• Kolozsi László: Oslo, augusztus
• Kovács Bálint: Hasta la Vista!
• Varró Attila: Kalózok – Kétballábas banda
TARR APOKALIPSZISE
• Schubert Gusztáv: Ítéletidő Tarr apokalipszise
TARR
• Sipos Balázs: Világvégi zene A torinói ló nyitójelenete
• Tornai Szabolcs: A ló kérdez Tarr és az Apokalipszis
HILLBILLY-HORROR
• Kovács Marcell: Zöld pokol Hillbilly-horror
• Géczi Zoltán: A lét elviselhető könnyűsége Hilbilly-Amerika
• Varró Attila: Isten háta mögött A pogány Anglia
• Hubai Gergely: Borzasztó bendzsók bajnokai A hillbilly horrorzene
MESETERÁPIA
• Sepsi László: Mesekönyv és bestiárium Tömegfilmes tündérmesék
• Varga Zoltán: A kiskakas és a pegazus Macskássy Gyula filmjei
FILMMÚLT
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 1. rész
• Lénárt András: Spanyol Hollywood Samuel Bronston tündöklése és bukása
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 3. rész
• Varga Zoltán: A test ördöge Polanski és Zulawski
SITCOM
• Nánay Bence: Narratív trükkök Amerikai sitcom
• Baski Sándor: Székely szerint a világ Lucky Louie / Louie
• Kolozsi László: Jelentés a légkondicionált pokolból Office – Hivatali tévéfilmregények
• Huber Zoltán: Sóhivatal Munkaügyek
KÖNYV
• Zalán Vince: Kész a leltár? Sárközy Réka: Elbeszélt múltjaink
FILM / REGÉNY
• Pálos Máté: Tékozló apák Nick Flynn: Mocsokváros utcáin
• Nagy V. Gergő: Korhadt sorsok Paul Weitz: Mocsokváros utcáin
• Orosz Anna Ida: Térhatású kerület-felújítás Nyócker! 3D
KRITIKA
• Varró Attila: Holt mesékből új bazár A holló
DVD
• Bocsor Péter: Nyugaton a helyzet változatlan
• Pápai Zsolt: Magánbeszélgetés
• Sepsi László: Diploma előtt/Testi kapcsolatok
• Huber Zoltán: Anonymus
• Varga Zoltán: Scooby Doo! Vámpírmusical
• Tosoki Gyula: A cinkos
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Paul Weitz: Mocsokváros utcáin

Korhadt sorsok

Nagy V. Gergő

Paul Weitz moderált és illedelmes rendezése nem csak a túlzó gesztusoktól, de az érdekfeszítő megoldásoktól is tartózkodik.

Figyelembe véve, hogy Paul Weitz rendezői pedigréjét olyan tételek ékesítik, mint a napokban újramelegített Amerikai pite vagy az Apádra ütök-széria megrázóan humortalan harmadik felvonása (Utódomra ütök), látszatra meglehetősen bizarr felállásnak tűnhet, hogy Nick Flynn vérrel írt önéletrajzi könyve, a Mocsokváros utcáin került a keze alá. A szerző bostoni önkeresését és pokoljárását töredezett szövegfolyamban rögzítő regény ugyanis kevéssé kínálja magát a vaskosabb poénokra fogékony értelmezésnek, amiként koszlott prolikkal és korhadt sorsokkal zsúfolt cselekményvilága is felettébb idegen a direktor eddigi munkáitól. Weitz mégsem teljesen új terepen mozog. Mert ugyan hormondús tinédzserek és mókás kedvű apósok helyett egy addikcióval és mélyszegénységgel terhelt apa-fiú viszony áll az alapszöveg középpontjában, e reláció – lévén végső soron a megbékélés felé halad – mégiscsak magában rejti a Hollywood-konform vígdráma csíráját, s ez utóbbi zsánerben és hangfekvésben Weitz egy alkalommal már sikerrel bizonyított (Egy fiúról).

Mindennek fényében pedig aligha meglepő, hogy Flynn regénye a friss adaptációban visszafogottan érzelmes dramedyvé szelídült. Ahogyan a cím (a harsány Another Bullshit Night in Suck City-t a rezervált Being Flynnre cserélték), akként a történet is veszített karcosságából, ugyanakkor – s ez már korántsem magától értetődő – Weitz láthatólag igyekezett hűséges maradni a forrásmű szelleméhez. Az írói pályán már a startnál megakadt, huszonéves Nick (Paul Dano) és az önmagát publikált szövegek nélkül is irodalmi zseninek kiáltó, taxisofőr apja (Robert De Niro) felváltva narrálja a párhuzamos cselekményt, amely – akárcsak a regény esetében – voltaképp a fiú elbeszélői kísérlete arra, hogy a történetét elmesélve megértse felmenőjét, egyszersmind megszabaduljon annak nyomasztó örökségétől. Mert hiszen a tizennyolc év távollét után egy szívesség miatt jelentkező Jonathan nem csupán masszívan visszatetsző jelenség – elvégre goromba, egomán és rasszista, ráadásul folyvást egy szögekkel kivert dorongot lóbál –, de zavarba ejtő hencegésével, önpusztító hajlamaival és felelőtlenségével napra nap emlékezteti a szintén írói válságban vergődő fiát önmagára, s arra, mivé is lehet. „Te én vagyok!” – ordítja a hajléktalanotthonba költöző, piás apa a szociális munkásként dolgozó srácnak, „Nem!” – kiáltja vissza a kokaintól szipogó fiú, s ezen a ponton már alkalmasint a legtompább nézőnek is világos a képlet.

Weitz ugyan néhol keresetten fogalmaz, ámde üdvös módon – és az Egy fiúról esetéhez hasonlóképp – a témából könnyen következő érzelgősség nélkül vezeti elő Nick megváltásfabuláját. Ugyanakkor moderált és illedelmes rendezése nem csak a túlzó gesztusoktól, de az érdekfeszítő megoldásoktól is tartózkodik. Igaz, az anyáról mesélő flashbackek során megcsillan némi elbeszélői játékosság, s az intenzív zenehasználattal megtámogatott, fád brooklyni hangulat akár megragadónak is nevezhető – ámde Weitz egészében markáns elképzelések nélkül, és mindvégig óvatos mozdulatokkal igyekszik közel férkőzni a nézőihez, egyúttal túlságosan is bízik a sztárjaiban. Míg Robert De Niro könnyű rutinból, korábbi szerepeire bőszen kacsintgatva hordja el az apa tragikomikus figuráját, addig Paul Dano csendes, feszült neurózisban tölti el a játékidőt – arcán pedig olykor olyasféle jóindulatú tanácstalanság tükröződik, amellyel láthatólag Weitz nyúlt a Flynn-regény gazdag anyagához. A Mocsokváros utcáin két komplex karaktert vonultat a színre, ám drámájukból keveset tud láttatni: Weitz filmjének érzékeny visszafogottsága az álmatag semmit mondással rokon.

MOCSOKVÁROS UTCÁIN (BEING FLYNN) – amerikai, 2012. Rendezte: Paul Weitz. Írta: Nick Flynn regényéből Paul Weitz. Kép: Declan Quinn. Zene: Damon Gough. Szereplők: Robert De Niro (Jonathan Flynn), Paul Dano (Nick Flynn), Julianne Moore (Jody Flynn), Olivia Thirlby (Denise). Gyártó: Focus Features. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 100 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11046