KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/július
MAGYAR PANTHEON
• Pintér Judit: Havasokon innen, búzamezőkön túl Szőts István centenáriuma
• Kelecsényi László: Hamis játékosok Ottlik-mozi
SPANYOLCSIZMA
• Sepsi László: Minden eladó Álex de la Iglesia
• Szabó Ádám: Valóságmágia Víctor Erice
• Huber Zoltán: Receptek előítéletek ellen Spanyolcsizma a Titanicon
WES ANDERSON
• Kovács Kata: Ahol a madár se jár Wes Anderson királysága
YOUTUBE-GENERÁCIÓ
• Farkas Gábor: Digitális delírium YouTube vs. Hollywood
WUXIA
• Géczi Zoltán: A háború művészete Stratégia és wuxia
STAND-UP KOMÉDIA
• Teszár Dávid: Dumaszínpad Kortárs amerikai stand-up comedy
• Baski Sándor: Hofi után szabadon Magyar stand-up
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Loft kilátással Beszélgetés Kovács Dániellel
SPORTMOZI
• Hubai Gergely: Gyorsabban, magasabban, kamerával Az olimpia-filmek aranykora
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 3. rész
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Fiatal film nézőt keres Linz – Crossing Europe
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fenséges valutaárfolyam Don DeLillo: Cosmopolis
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Párizsi esernyők Szerelem nélkül soha
MOZI
• Bata Norbert: Sleeping Beauty
• Vajda Judit: Bel Ami – A szépfiú
• Huber Zoltán: Kínai, elvitelre
• Barkóczi Janka: Szauna Párizsban
• Forgács Nóra Kinga: LOL
• Kovács Marcell: Piranha 3DD
• Alföldi Nóra: Én, a séf
• Roboz Gábor: Pride
• Zalán Márk: Harmadnaposok
• Tüske Zsuzsanna: Hófehér és a vadász
• Baski Sándor: Felültetve
• Varró Attila: Az orvvadász
• Sepsi László: Bikanyak
DVD
• Pápai Zsolt: Ragyogó napfény
• Kovács Marcell: Az embervadász
• Tosoki Gyula: Sunset Limited
• Géczi Zoltán: Akira Kurosawa: Álmok
• Huber Zoltán: Cinéma vérité
• Varga Zoltán: A párizsi mumus
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Kálvin Kázmér és Hobbes Huba

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sleeping Beauty

Bata Norbert

Sleeping Beauty – ausztrál, 2011. Rendezte és írta: Julia Leigh. Kép: Geoffrey Simpson. Zene: Ben Frost. Szereplők: Emily Browning (Lucy), Rachel Blake (Clara), Ewen Leslie (Birdman). Gyártó: Magic Films / Screen Australia. Forgalmazó: ADS. Feliratos. 101 perc.

Nem éppen a mesekönyvek lapjairól érkezett Julia Leigh debütáló mozijának „Csipkerózsikája”. Noha mostanában menetrendszerűen (poszt)modernizálják az ártatlan hősnőket, Piroskától Hófehérkéig, álomszuszék kolleginájuk felnőttmeséje nemcsak ezektől a trendektől áll távol, de a tömegfilmektől is. Lemond egyúttal a kortárs művészfilmek módfelett kedvelt kellékeiről is, amennyiben nem tobzódik öncélúan a devianciák és perverzitások mutogatásában. Pedig alkalma, mi tagadás, bőven volna rá. Az Emily Browning által inkább megtestesített, semmint eljátszott hősnő ugyanis – hogy önfenntartását és egyetemi tanulmányait finanszírozhassa – szexuális szolgáltatásokat vállal: arisztokrata körökben előbb fehérneműs felszolgáló, később álomba kábított Csipkerózsikaként, öntudatlanul, idős férfiak játékszere.

Rémes belegondolni, mit lehetett volna kihozni ebből a szüzséből – Leigh azonban az obszcén részletek zömétől megkíméli a publikumot: aki szenzációra vágyik, pláne ha a Tágra zárt szemek kimaradt jeleneteire, csalódni fog. Feltehetőleg az is, aki átélhető emberi sorsokra, drámai helyzetekre, egyáltalán érthető motivációkkal bíró szereplőkre vár. Leigh megközelítése a lehető legszenvtelenebb; a modern művészfilm minimalista vonulatainak emblematikus eszközeit idézi fel: a holt időt, az alapvető információk elhallgatását, a kifejezéstelen színészi játékot, a töredékességet, s legkivált a hosszan kitartott, sokszor fix nézőpontból vett beállításokat. Mintha Bresson készítette volna A Nap Szépét. Kérdéses, hogy ez szerencsés kombináció-e; Damjan Kozole 2009-es Slovenkája (Call Girl) hasonló hősnőjével, hagyományosabb építkezése ellenére is, mélyebben hatolt be ebbe az ellentmondásos világba


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11138