KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/július
MAGYAR PANTHEON
• Pintér Judit: Havasokon innen, búzamezőkön túl Szőts István centenáriuma
• Kelecsényi László: Hamis játékosok Ottlik-mozi
SPANYOLCSIZMA
• Sepsi László: Minden eladó Álex de la Iglesia
• Szabó Ádám: Valóságmágia Víctor Erice
• Huber Zoltán: Receptek előítéletek ellen Spanyolcsizma a Titanicon
WES ANDERSON
• Kovács Kata: Ahol a madár se jár Wes Anderson királysága
YOUTUBE-GENERÁCIÓ
• Farkas Gábor: Digitális delírium YouTube vs. Hollywood
WUXIA
• Géczi Zoltán: A háború művészete Stratégia és wuxia
STAND-UP KOMÉDIA
• Teszár Dávid: Dumaszínpad Kortárs amerikai stand-up comedy
• Baski Sándor: Hofi után szabadon Magyar stand-up
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Loft kilátással Beszélgetés Kovács Dániellel
SPORTMOZI
• Hubai Gergely: Gyorsabban, magasabban, kamerával Az olimpia-filmek aranykora
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 3. rész
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Fiatal film nézőt keres Linz – Crossing Europe
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fenséges valutaárfolyam Don DeLillo: Cosmopolis
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Párizsi esernyők Szerelem nélkül soha
MOZI
• Bata Norbert: Sleeping Beauty
• Vajda Judit: Bel Ami – A szépfiú
• Huber Zoltán: Kínai, elvitelre
• Barkóczi Janka: Szauna Párizsban
• Forgács Nóra Kinga: LOL
• Kovács Marcell: Piranha 3DD
• Alföldi Nóra: Én, a séf
• Roboz Gábor: Pride
• Zalán Márk: Harmadnaposok
• Tüske Zsuzsanna: Hófehér és a vadász
• Baski Sándor: Felültetve
• Varró Attila: Az orvvadász
• Sepsi László: Bikanyak
DVD
• Pápai Zsolt: Ragyogó napfény
• Kovács Marcell: Az embervadász
• Tosoki Gyula: Sunset Limited
• Géczi Zoltán: Akira Kurosawa: Álmok
• Huber Zoltán: Cinéma vérité
• Varga Zoltán: A párizsi mumus
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Kálvin Kázmér és Hobbes Huba

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Én, a séf

Alföldi Nóra

Comme un chef – francia, 2012. Rendezte és írta: Daniel Cohen. Kép: Robert Fraisse. Zene: Nicola Piovani. Szereplők: Jean Reno (Lagarde), Micheal Youn (Bonnot), Raphaelle Agogue (Beatrice), Salome Stevenin (Amandine). Gyártó: Gaumont. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 84 perc.

A szakácsmesterség hálás szakma, hiszen enni, titkon még az anorexiás őzgidák is szeretnek – nem hiába az az úr a házban, aki a fakanalat bitorolja. Mi több, a tévés főzőműsorok és pár langyoskás komédia is jelzi (Bella Martha, Ízlések és pofonok, Julie&Julia), hogy a magas szintű sütés-főzés mozgóképen is megállja a helyét. Az étterem közeg alacsony költségvetésű kamaradarabokért kiált, hiszen a legfőbb vizuál-parádé maga az étel, mi több, a konyha veszélyes üzemként alkalmanként kisebb robbanások helyszíne is lehet. Ráadásul az irritálóan maximalista főhősök is egyszerűen motiválhatók, míg a hagyma-aprítás mindig finom melodrámákat sejtet. A főzős komédia, külön öröm a nézőnek és kritikusnak is, hiszen adekvátan sütheti el a kulináris poénokat és hasonlatokat: Daniel Cohen filmje például kissé zsíros és sótlan, de fogyasztható.

A francia szakácsok kiemelkedően adekvát vígjátéki-karakterek, hiszen e temperamentumos gasztro-hisztérikákon kívül, talán csak a némafilmes börleszk-hősök hadonásznak és gesztikulálnak ennyit a vásznon. Pontosan így működik a munkanélküli, ám művészetéhez makacsul és pipiskedve ragaszkodó, Jacky is, akit egy szerencsés napon épp a kiégés szélén álló szupersztár és séf-példakép karol fel, hogy aztán kedves zsörtölődések és bizarr kulináris kalandok közepette együtt szálljanak szembe főnökükkel, a gonosz étteremlánc tulajdonossal. A két hős kiválóan működik együtt, meglepően jól hárítják azokat a közhelyeket, amelyektől egyébként a történet hemzseg. A felhőtlen élvezetet ezen felül apró hanyagságok zavarják meg: hiába a néhány, egyébként impozáns francia étterem, a banális cselekmény látványvilága olyannyira lapos, mintha a stáb minden egyes kreatív tagja kifejezetten kisképernyőre komponált volna. Ehhez képest a mese feltűnően jó tempóban döcög, megteszi a magáét – ötye-bulik potenciális kelléke lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11141